Az evészavarok terápiája

A betegség felismerése után a táplálkozászavarban szenvedő betegnél nagyon fontos kiválasztani a megfelelő terápiát. Legfontosabb és a beteg együttműködése. Az első lépés a beteg egészségét veszélyeztető patológiás evési szokások megszüntetése. Anorexia-s betegeknél ez az étvágy fokozását és a tömegnövekedést jelenti, bulimia-s betegeknél pedig a purgáló viselkedési forma mérséklését, vagy leállítását. A terapeuta másik fontos feladata, hogy feltárja a diszfunkcionális evési szokások hátterében álló pszichés és környezeti tényezőket, illetve azonosítsa az ezekhez vezető szokások fenntartó okait. A család és a barátok szerepe igen jelentős, elősegíti a gyógyulás folyamatát (Sherman és Thompson, 1990).

Egyik kezelési forma a gyógyszeres kezelés. Korábban étvágynövelő szerek szedését javasolták, viszont az már nem ajánlják szakemberek, mivel nem az étvágy meglétével van probléma. Anorexia nervosa kezelésekor az első szakasz célja a testsúly helyreállítása, ahol a pszichoterápia kap fontos szerepet. Egyértelműen nem hatékonyak ilyenkor az étvágynövelő gyógyszerek, mert a betegek az erős késztetés ellenére is ellenálltak a táplálék-felvételi kényszernek. Ha nagy az evéstől való szorongás, akkor a szorongáscsökkentő gyógyszerek, pl. benzodiazepinek alkalmazása ajánlott. Csak ezek után alkalmazhatók az antidepresszívumok, mivel az alultáplált betegnél nem bizonyított a hatékonyságuk (Németh és Túry, 2008). Kiegészítésként gyakran alkalmaznak kálciumot és D-vitamint, ami segít az osteoporisis és a patológiás csonttörés megelőzésében. Emellett a cink tartalmú multivitamin kedvező hatást hozhat a gyógyulás szempontjából (APA, 2006).

A 9. táblázat az anorexia gyógyszeres kezelésében alkalmazott szerek hatékonyságát mutatja be.

9. táblázat: Az anorexia gyógyszeres kezelésének lehetőségei (Forrás: Túry, 2001. 67.)

A bulimia nervosa kezelése alatt nagyobb szerepet kap a gyógyszeres terápia. Az antidepresszívumok segítenek a falásrohamok csökkentésében, illetve teljes megszűntetésében (Németh és Túry, 2008). Az antidepresszívumok javasolt folyamatos szedési ideje 9-12 hónap, így elkerülhető a beteg visszaesése (APA, 2006). Beszélhetünk szezonális bulimia nervosa-ról, ami a téli depresszió egyik formája lehet és fényterápiás kezelésre pozitív javulást mutat (Braun és mtsai, 1999).

Elmondhatjuk, hogy a gyógyszerek segítenek a betegség tüneteinek kezelésében, ellenben maga a betegség megszüntetésében, illetve gyógyulásában nincsen szerepük. Ekkor kerülnek igazán előtérbe az alábbi pszichológiai terápiás módszereknek:

Pszichoterápia: Az evészavarok kezelései közül ma már nélkülözhetetlennek mondhatjuk a pszichoterápiát. Önállóan is használják, de más terápiák mellé is társulhat. A pszichoterápiák célja a belső érzések kifejezésének serkentése, az önvizsgálat, a lehetőségek felmérése, a gátló tényezők jobb megértése és ezek fejlesztése. Segít, hogy a beteg elfogadja a betegségét és a terápiát. A pszichoterápiában az integratív megközelítés az igazán elterjedt. Ez kiválóan felépített költséghatékony és pragmatikus terápiás programokat jelent, amelyekben nem csak egy, hanem több módszer felhasználására is törekednek a terapeuták (Túry, 2001).

Pszichodinamikus terápia: Ezekkel a terápiás módszerrel a lelki élet dinamikáját, a tudattalan erők fontosságát próbálják kiaknázni a terápia során. Különböző kreatív terápiák, mint például a pszichodráma (élethelyzetek dramatikus megjelenítése) is hozzásegítheti a beteget a gyógyuláshoz. Ezek a módszerek nem egyik napról a másikra, hanem hónapok vagy évek múltán fejtenek ki tartós hatást. Hatékonysága miatt ez a leggyakoribb pszichoterápiás forma az evészavarral küszködők számára (Túry, 2001).

Viselkedés- és kognitív terápia: A pavlovi feltételes reflex tanulási elvén alapszik ez a módszer. Kezdetben a jutalmazás-büntetés gyakorlatát próbálták ki. Először ez a bizonyos kondicionálás hatékonynak bizonyult. A beteget elszigetelt, ingerszegény környezetben tartották, és jutalmazták a súlygyarapodásnak megfelelően. Ha elérte a normális testtömegét, akkor tévézhetett, telefonálhatott, sétálhatott. Ez rövidtávon bizonyult eredményesnek. Előfordult, hogy az ilyen kezelés utóhatásaként bulimiát váltott ki a betegeknél (Tölgyes és mtsai, 2008; Túry és Szabó, 2000).

Interperszonális pszichoterápia: Ezt a módszert mindössze húsz éve alkalmazzák. Célja a személyes kapcsolatok javítása és a kapcsolati problémák kiküszöbölése. Három fázisból áll a négy-öt napig tartó program. Az első fázisban, ismertetik a beteggel a terápiát és feltérképezik a kapcsolati problémákat. A második fázisban, a problémák megoldását igyekeznek megtalálni és megoldani a beteggel a terapeuták. Az utolsó szakaszban pedig az eredmények megerősítése és a visszaesés kockázatának csökkentése a cél. A tudósok szerint minden ilyen betegség kialakulását a megromlott kapcsolatok és a környezet provokálja (Túry, 2001).

Családterápia: Az anorexia nervosa kezelésében igen hatásos a családterápia. A terapeuta az egész családdal együttműködik, megfigyeli a konfliktusokat kiváltó okokat, és segít a szükséges változtatások megvalósításában. A terápia célja, hogy a beteg képes legyen elkülöníteni a saját érzéseit a család többi tagjáétól (Strober és Yager, 1985).

Testorientált terápia, mozgásterápia: Igen fontosak ezek a terápiák, hiszen a testképzavar az egyik központi tünete az evészavarban szenvedő betegeknek. Általában csoportos formában zajlanak. Három tünet gyógyításában is segédkezik a testorientált terápiák: a testképzavar, a hiperaktivitás és az önkontroll elvesztése. A betegek a terápiák alatt különböző táncos mozgásformákat, masszázst és légzésgyakorlatokat tanulnak. Célja, hogy segítsék az énkép reálissá válását, a saját test élvezetének megtanulását és az érzelmeik kifejezését (Túry, 2001).

Hipnózis, mint terápia: A komplex kezelési programok egyik terápiája. Speciális kapcsolat, melyben az egyik személy egy másik személy szuggesztióira megváltozott érzékeléssel, emlékezettel és akarati cselekvéssel reagál. Régebben gyakran használták ezt a módszert, ám a kuruzslók miatt a XX. században hitelét vesztette. Napjainkban előszeretettel használják az orvostudományban az anorexia-s és bulimia-s betegek gyógyítására (Túry, 2001).

Pszichoedukáció és önsegítés: A pszichoedukáció azokat a módszereket foglalja magába, amelyek az oktatáson, tanításon, információ-nyújtáson alapulnak. E módszerek alkalmazása során a beteggel és családjával megismertetjük a pszichiátriai zavarok természetét, aminek eredményeképpen a beteg motiváltsága megváltozik, jobb lesz az együttműködése, és megérti a betegségét és a kezelést is (Túry, 2001).

Különböző terápiás módszerek kombinálása: A terapeuták többsége többféle módszer együttes alkalmazásával próbál közelíteni az anorexia-s és bulimia-s betegekhez, a beteg aktuális állapotához és problémáihoz igazítva a terápiákat. Gyakorlati eredményekkel igazolták ennek a módszernek a hatékonyságát (Túry, 2001).