Miért figyelünk? – A figyelemkoncentráció

A mérkőzés, verseny végső kimenetelét pedig nagyon gyakran egy adott pillanat - a momentum - megnyerése, vagy elvesztése jelenti. Aki ebben a pillanatban képes a legmagasabb szintű figyelemkoncentrációra, vagyis képes összpontosítani a figyelmét (1.), valamint - sportágtól függően - képes ezt az összpontosítást minél tovább megtartani (2.), jó eséllyel pályázik a győzelemre.

Számos, egyébként kiváló képességekkel rendelkező, sportoló marad el a lehetséges maximális teljesítményétől, mert adott pillanatban nem képes megfelelően figyelni. Sajnos magyar csapatok is - ezzel együtt ideje lenne elfelejteni, hogy ez valamiféle magyar „átok" - veszítettek el nyert helyzetből, az utolsó utáni pillanatban mérkőzéseket, figyelmetlenség miatt.

Azt is tudjuk, hogy a testnevelés órán - akárcsak más tanulási folyamatban, a mozgásos cselekvéstanulás esetében is - nincs bevésődés figyelem nélkül. Mindenképpen tekintettel kell lenni azokra a fejlődési folyamatkora (idegrendszeri), mely szerint a kisgyermekek figyelmi ideje nem több 15-20 percnél. Nevezetesen ennyi lehet új anyag feldolgozása során a hatékony oktatási idő. Amennyiben ezután nem képes figyelni a gyermek, az nem „szándékos", sokkal inkább a fejlődés, növekedés, érés folyamatából ered. Ezzel minden utánpótlásedzőnek is illik tudnia.

A sportban nehézséget jelenthet az, hogy a számtalan inger közül (síp, szurkolók, szabályok, labda, támadó és védő játékosok mozgása, szülők, edző, időjárás, stb.) tudni kell szelektálni, kiválasztani a számára releváns ingereket, és arra pedig képesnek kell lennie fókuszálni.

Nideffer (1981, ld. Nagykáldi, 1998) alapján a figyelemösszpontosítást két dimenzió mentén jellemezni, ezek a terjedelem, mely alapján széles vagy szűk lehet a koncentráció, illetve az irányultság, mely lehet belső vagy külső, ld. 7. ábra. Ezek alapján sportági profilokat alkothatunk.

7. ábra A figyelemösszpontosítás típusai Nideffer alapján