Az első sportpszichológiai kísérlet
A szociálpszichológia egyik legelső vizsgálataként számon tartott kutatás tekinthető a sportpszichológia első számú, közvetlenül a gyakorlat számára is felhasználható eredménnyel bíró kutatásnak.
Norman Triplett 1898-ban több érdekes kísérletet végzett. Tudni kell róla, hogy amellett, hogy kiváló kutató volt, hobbikerékpárosként amatőr versenyeken is indul. Ezeken figyelte meg azt az érdekes jelenséget, hogy amikor a versenyző a társaival együtt teker, akkor más (általában jobb) eredményt ér el, mint amikor egyedül kell hajtania. Tudós ember lévén, két tudományos vizsgálattal is próbált eredményre jutni. Az egyik helyzetben a vizsgálati személyeknek először egyedül, majd társ jelenlétében kellett egy horgászorsóra damilt tekerni, minél gyorsabban (ld. 2. ábra)
2. ábra Triplett horgászorsó kísérlete, mellyel a társas facilitáció jelenségét igazolta
A másik kísérletben „kerékpárergométeren" kellett egyedül és társ jelenlétében is tekerni a vizsgálati személynek. Arra a következtetésre jutott, hogy társ jelenlétében jobban teljesítünk, ezt el is nevezte társas facilitációnak, társas serkentésnek. Később, Zajonc, 1965-ben azt igazolta, hogy a társ jelenléte nem csak serkenti, hanem gátolhatja is a teljesítményt, ezt pedig társas inhibíciónak, társas gátlásnak nevezte. Azzal magyarázta a különbséget, hogy a társ jelenléte megemeli az arousal szintjét, és ez a jól begyakorolt, viszonylag egyszerű feladatoknál növeli a teljesítményt, míg a bonyolult, összetett feladatoknál rontja. Triplettről készült rövidfilm az alábbi oldalon megtekinthető: