A sportföldrajz helye és szerepe a tudományok rendszerében
„A sportföldrajz a sport- és a földrajztudomány közös kérdésfeltevései mentén kialakult tudományág, melynek célkitűzései között szerepel a sportszféra igényes térszemléleti elemzése, valamint a földrajzi környezet összetevői sporttevékenységre való hatásainak jobb megértése (Bánhidi M. 2011, 21. o.)". Kialakulása mind a természet-, mind a társadalomtudományokban ismert interdiszciplináris tudományfejlődés következményének tekinthető, melynek következtében egyes tudományok határai, érintkezési területei „népesülnek be" a legerőteljesebben új szakokkal, határtudományokkal (Vofkori L. 2003).
A tudományág elnevezése formális értelemben azt jelenti, hogy két nagy szimbolikus tartomány, a sporttudomány és a földrajztudomány elemeit ötvözi. Funkcionális megközelítésben a kifejezés tükrözi céljait és eszközeit: a sport jelenségeinek vizsgálatát a geográfia módszereivel és eszközeivel, röviden a földrajztudomány paradigmái alapján. Mindezek tudatában okafogyott dolognak tűnne annak megválaszolása, hogy a geográfiához tartozik-e, melynek tárgya a sport, avagy a sporttudomány keres benne választ kérdéseire földrajzi megközelítésben. Természetesnek tekinthető, hogy a sportföldrajz perspektívái meghatározzák vizsgálatainak léptékét a térben, megjelenik benne a természeti és a társadalmi környezet kapcsolata, valamint kifejthető benne az általános, az ágazati és a regionális megközelítés. A sportföldrajz olyan jelenségeket vizsgál, melyek egyidejűleg képezik tárgyát a sporttudománynak és a geográfiának.
A következőkben két közérthető, a földrajztudományban gyakorta használt modell (Tóth J. 1981, Nemes Nagy J. 1998) segítségével, illetőleg kulturális földrajzi szemszögből kerül bemutatásra a sportföldrajzi vizsgálatok terrénuma.