A női atlétatriász

A női atlétatriász fogalmát a 90-es években vezették be a szakirodalomban (Sundgot-Borgen, 1993). Három tünet együttesét foglalja össze. Ezek a táplálkozási zavarok, az amenorrhea (menstuációs vérzéskimaradás) és a csontritkulás (Túry és Pászthy, 2008). Az előbbi két tünet gyakrabban fordul elő együtt, ugyanis az evészavarok testi szövődményeként jelentkezhetnek a menstruációs zavarok (Goodman és mtsai, 2005; Resch és Szendei, 2004). Az atlétatriász tünetegyüttesének esetében a táplálkozási zavarokat főképp az elégtelen kalóriabevitel, bizonyos életek (például a hús) kerülése, illetve a falásrohamok és az azt követő önhánytatás jelképezik. Ezen étkezési zavarokból kifolyólag alakul ki az amenorrhea. A vérzéskimaradás okai közé még a sportolókra nehezedő fizikai és pszichikai stresszt sorolják. A csontritkulás kiváltó oka a nem megfelelő csontsűrűség (Túry és Pászthy, 2008). Az utóbbi években a női atlétatriász fogalmát újraértelmezték és a táplálkozászavar helyett az „kis mennyiségű hozzáférhető energia táplálkozászavarral vagy anélkül" szerepel benne. A kis mennyiségű hozzáférhető energia az alacsony testzsírtartalomra utal (Nattiv és mtsai, 2007). Torstveit és Sundgot-Borgen (2005a; 2005b; 2005c) szerint az atléta triász nagyobb mértékben fordul elő a vékonyságot előtérbe helyező sportágat űző hölgyeknél és a nem sportolóknál, mint az egyéb sportágakat űző nőknél.