Mozgások elemzésének alapjai

A biomechanika a fizikai törvényszerűségeket és azok élettani hatását vizsgálja. A mozgáselemzés a fizikán belül leginkább a mechanikát (a fizikai testekre ható erőket) használja, amit fel lehet osztani kinematikára (mozgástan) és dinamikára (erőtan). A fizikai mennyiségek és mértékegységek megismerése nélkülözhetetlen az elemzésekhez. A számításokhoz az SI rendszernek (mértékegységek nemzetközi rendszere) megfelelő alapmennyiségeket, mint például a hosszúságot (jele: l, alapegysége: m), a tömeget (jele: m, alapegysége: kg) az időt (jele: t, alapegysége: s), és az ezekből számolható származtatott mennyiségeket kell ismerni. Az SI meghatároz úgynevezett kiegészítő mennyiségeket, melyek közül a síkszög (jele: α, egysége: rad) jelentős biomechanikai analízisekben. A mozgások leírásához fontos egy vonatkoztatási rendszer alkalmazása, melyhez viszonyítani lehet a térbeli helyet és helyzetet. A tér három dimenzióval jellemezhető, és ennek „idealizált" formája a derékszögű koordináta rendszer, aminek az origó a kiindulópontja. A testek mozgását a térben a rájuk jellemző pont, vagy pontok vizsgálatával lehet megvalósítani, akár egy pontszerű testről, akár egy testrészről, vagy egy nagyobb testről van szó. Egy testre jellemző pontnak saját tömegközéppontját kell tekinteni, és ennek útja, elmozdulása, sebessége és gyorsulása elemezhető (Barton, 1983).