Skip navigation

Miért izgulunk? – Stressz és szorongás a sportban – Zónában

A sportban a minél jobb teljesítmény elérése érdekében szükséges a legmodernebb sporttudományi ismeretek alkalmazása. Sok esetben nem a sportszakmai felkészültség, a testi adottságok, az általános edzettség a döntő, hanem a pszichés felkészültség. A mérkőzés, verseny végső kimenetelét pedig nagyon gyakran egy adott pillanat - a momentum - megnyerése, vagy elvesztése jelenti.

Ezt pedig az nyeri, aki ebben a pillanatban az optimális idegrendszeri aktivitással, az optimális arousal szinttel bír. Vagyis ZÓNÁ-ban van. Arousalnak - mind fiziológiai, mind pszichológiai nézőpontból - az idegrendszeri aktivitás szintjét nevezzük, melyet gyakran éberségi szintnek is hívnak.5 Az arousal a szorongás, a stressz, a figyelem és a teljesítmény összefüggéseinek vizsgálata kapcsán lényeges szerepet játszik. Nem egy esetben a szerzők, a stressz és szorongás szinonimájaként említik kutatásaikban.

A magyar származású Selye János 1964-ben dolgozta ki stressz elméletét. Az általános adaptációs szindróma (GAS) a stressz non-specifikus hatását tükrözi a szervezet érő terhelések és válasz függvényében (Nagykáldi, 1998). Tudjuk, hogy a stressz nem pusztán negatív dolgot jelent. Ahhoz, hogy egyáltalán létezni tudjunk, a stressz bizonyos szintjére szükségünk van, sőt ismerjük a pozitív stressz, az eustressz fogalmát is, mely hasonló élettani és pszichológiai elemeket tartalmaz, mint a distressz, de más a következménye (pl. egy baba születése a szülei számára). A vizsgálatok jelentős része a fiziológia oldaláról kutatták a stresszt, elsősorban a szívfrekvencián keresztül, majd előtérbe kerültek a pszichológiai jellegű vizsgálatok is.

Számos kutatás és elmélet között egyre nagyobb szerepet kapott a negatív stresszel (distressz) kapcsolatos megküzdési stratégiák vizsgálata is (Oláh, 2005.). E szerint a coping mechanizmusok 3 fajtája között (emocionális, érzelem-, kognitív, értelem-orientált és az elkerülő) kiemelt szerepet játszik a sport és a fizikai aktivitás, mint védelmi mechanizmus. Erről bővebben az alábbi kiváló tanulmányban olvashatnak:

http://www.magyarpedagogia.hu/document/Margitics-Pauwlik_MP1061.pdf

Ismeretes, hogy a stressz észlelésében és következményeiben számos tényező (egyéni különbségek, immunrendszer állapota, tanult folyamatok, szocializáció, idegrendszer állapota, személyiség összetevők, környezeti tényezők, stb.) játszik szerepet. Ezeket a sportoló felkészítése során mind figyelembe kell venni, hiszen a stresszorok (a szervezet számára stresszt jelentő ingerek) mindenkire másként hat(hat)nak.

Nagykáldi (1998), számos szerző alapján, három alapvető tényezőt említ meg, ami a sport, mint feladathelyzet során befolyásolhatja az egyén stressz szintjét.

  1. Minél fontosabb egy esemény, annál komolyabb stressz forrás a sportolók számára.
  2. Minél több a bizonytalan tényező egy eseménnyel (mérkőzés, verseny) kapcsolatban, annál nagyobb stressz a résztvevőknek.
  3. A magas vonásszorongással rendelkező alapvetően - helyzettől függetlenül - szorongó, míg az állapotszorongás azt jelenti, hogy az adott egyén bizonyos helyzetekben, állapotban (pl. 11-es rúgás esetén) szorong. Ezek a személyiség tényezők is befolyásolják az észlelt stresszt.

A fentiek alapján elmondható, hogy a nagyobb kihívással járó események a stressz miatt is, speciális felkészítést igényelnek az edzőtől, testnevelőtől. Az is látható, hogy pl. a mérkőzés előtti pályabejárásnak, a videózásnak, a nagyon alapos taktikai megbeszélésnek („hogy azt is tudja a sportoló, az ellenfele mikor fekszik, kel") nem csak sportszakmai, hanem pszichológiai szerepe is, hiszen segít a stressz csökkentésében, illetve optimális szintjének beállításában!

8. ábra A feladathelyzetből származó stressz (Nagykáldi, 1998) 

Csíkszentmihályi (1990) elméletében a sport és a mozgás különösen hatékony eszköz a Flow, az optimális élmény elérésére, mely kiváló gyógyszer lehet a mindennapok külső és belső stresszorainak leküzdésében. Továbbá ez jelenthet motivációs hajtóerőt is, nevezetesen a sportoló a már egyszer kellemes érzésekkel átélt élményt újra és újra szeretné megélni. Több hazai és nemzetközi kutatás is kiemeli (Pikó, Keresztes, 2007, Balogh, 2013), hogy a mozgás nem csak a testi, szomatikus, hanem a lelki, pszichés egészségnek is fontos alakítója, részben közvetlenül, részben közvetett módon, egyfajta mediátorként, például a Flow állapotának megtapasztalásán keresztül. Így kijelenthetjük, hogy a fizikai aktivitás/sport/testedzés az élettani mutatókon túl (vércukor, vérnyomás, koleszterin, stb.), az idegrendszerre is pozitívan hat, vagyis a mozgás=gyógyszer (Balogh, 2014).

Az alábbi elméletekhez a következő tanulmányban láthatók az értelmező ábrák, ezért javasolom, hogy áttekintés közben erre az oldalra is látogassanak el:

http://www.athleticinsight.com/Vol4Iss2/Competitive_State_Anxiety.htm

Továbbá javasolom, az alábbi videót is, melyben szemléletesen részletezik a stressz, szorongés és a teljesítmény kapcsolatát:

https://www.youtube.com/watch?v=KI08j1gtTlo

Kezdetben, például Hull Drive (1943) elmélete alapján, azt mondták, hogy a pszichológiai arousal növekedésével arányosan növekszik a teljesítmény is. Ez - tekintettel arra, hogy amint az előző fejezetben is olvasható volt, mivel növeli a figyelemkoncentrációt, érthető is. Azonban kiderült, ez nem megy a „végtelenségig", egy szintet átlépve, romlik a teljesítmény.

9. ábra Az arousal és a teljesítmény feltételezett kapcsolata, kezdetben 

Hebb optimum arousal elmélete (a Yerkes-Dodson összefüggés alapján) azt mondja ki, hogy létezik egy optimális arousal/éberségi/stressz szint, melynél a sportoló a legjobb teljesítményére képes. Az elmélet alapján rajzolt ábra alapján, szokás fordított U alakú hipotézisnek is nevezni. Amennyiben túl alacsony a stressz szint, akkor rajtapátiában, amikor túl magas, akkor rajtláz állapotában van a sportoló. Mindkét esetben jelentősen romlik az izom-idegrendszeri kapcsolatok miatt a finomkoordinációs mozgások kivitelezése, így a sportteljesítmény is.

10. ábra Az optimum arousal elmélet, forrás: https://goodpsychology.files.wordpress.com/2013/04/yerkes-dodson-law.gif

Hardy (1988) katasztrófa modellje6 az otpimum arousal elméleten alapul, de a lényeges különbség az, hogy egyrészt különbséget tesz a magas/alacsony vonásszorongással rendelkező sportoló között (1.) Másrészt azt állítja, hogy a sportoló teljesítménye (akinek az vonásszorongása magas) az optimum arousal zónáját átlépve (ami ebben az esetben a kognitív szorongás emelkedését jelenti), azonnal drasztikusan csökken a teljesítménye (ezért is a katasztrófa elnevezés). Állítása szerint, amikor egy csapat vagy sportoló a mérkőzés közben - akár sok gólos vezetés birtokában is - elkezd hibázni, ráadásul ebből az ellenfél képes „feljönni", akkor a szorongás/stressz/arousal szintje annyira megemelkedik, hogy átlépi az optimális zónát, ennek következtében pedig teljesen összezuhan. Sajnos emlékezhetünk a magyar női kézilabda válogatott olimpiai döntőjében való összeomlására, vagy teniszmérkőzések érdekes eredményeire is, amikor nyert helyzetből veszít valaki. Ezek mind alátámaszthatják Hardy modelljét.

11. ábra Hardy katasztrófa modellje 

Martens (1990) multidimenzionális szorongáselmélete (ld. Nagykáldi, 1998) (1.) egyrészt különbséget tesz a kognitív és a szomatikus állapotszorongás szorongás között. Az előbbi a döntések meghozatalára, vagy például a teljesítménnyel kapcsolatos gondolatokra vonatkozik, míg az utóbbi a testi fájdalomra, sérülésre fókuszál. Másrészt (2.) azt állítja, hogy a kognitív állapotszorongás negatív, a szomatikus állapotszorongás pedig a fordított U alakú hipotézis szerint viszonyul a teljesítménnyel. Elméletét ezért nevezte el multidimenzionálisnak. Még tovább folytatva, megállapították, hogy egyes sportolóknál a stressz és szorongás javítja a teljesítményt (ezt hívjuk teljesítményfacilitáló szorongásnak), még másoknál rontja (ez a teljesítménydebilizáló szorongás). A gyakran emlegetett két versenyzői alkat (Deci), a sikerorientált és a kudarckerülő is, jól jellemezhető a fentiek által.

12. ábra Martens és mtsai modellje, forrás: http://www.athleticinsight.com/Vol4Iss2/Competitive_State_Anxiety.htm#Multidimensional 

Hanin (2000) az optimum arousal elméletet továbbfejlesztve, kidolgozta az ún. IZOF - modelljét. Ennek lényege, hogy minden egyes sportolónak van egy sajátos, csak magára jellemző optimális működési zónája (Individual Zone of Optimal Functioning). Ennek mérésére többlépcsős kérdőívet dolgozott ki, mely sok tekintetből hatékonynak és eredményesnek bizonyult. 

13. ábra Hanin IZOF modellje, https://www.studyblue.com/notes/note/n/psych-231-study-guide-2013-14-sato/deck/8700936

Összességében elmondható, hogy létezik egy ZÓNA, amiben a sportoló a legjobb teljesítményére képes. Ennek az elérése akár pszichoregulációs tréninggel, akár belső beszéddel, és lehetne még folytatni a sort, attól függően, hogy a sportoló „alatta" vagy „fölötte" van a zónának, tanulható, lehetséges, edzhető, ezért is tréning az elnevezés. Ezt nem szabad elfelejteni. A későbbiekben lesz konkrétan szó a módszerekről.

Nagy hiányosság azonban, hogy eddig, egyrészt a nyugalmi stressz mérésére (vonásszorongás - trait anxitey) másrészt a mozgás közben nem ismert olyan eljárás, mely ezt az optimális stressz szintet képes lenne mérni (tudniillik ekkor nehéz papír-ceruza tesztet használni, kérdőívezni).