Skip navigation

Anorexia athletica

Az anorexia athletica-t ugyan még nem nyilvánították önálló kórképpé, mégis sokszor jelenik meg a sportolók körében. Lényege, hogy motivációjában különbözik az anorexia nervosa-tól. Itt a sportoló nem a karcsúság elérése érdekében fogyókúrázik, hanem a jobb sportteljesítmény elérése számára a cél (Túry és Pászthy, 2008). A betegséget Smith (1980) írta le először (1980), majd Sudi és munkatársai (2004) a három jellegzetességét emelték ki. Az első, hogy az alacsony testsúly és a test zsírtömegének csökkenése hátterében nem a külső megjelenés miatti aggodalom áll, hanem a minél jobb sportteljesítmény elérése. A második jellegzetesség a testsúlyingadozás, amely a csökkentett energiabevitel mellett a változó edzésterjedelem, illetve intenzitás következménye is. A harmadik pedig, hogy csakis a sportolás évei alatt beszélhetünk erről a problémáról. Egy versenyszezon, vagy az aktív sportolói pályafutás befejezésekor magától, szakember segítsége nélkül is rendeződhet, megoldódhat a probléma (Willmore és Costill, 1994). Testi szövődményei a hormonális elváltozások, lányok esetében az első menstruációs vérzés (menarche) kitolódása, illetve a szabálytalan vagy kimaradó havi vérzés (oligo- vagy amenorrhoea). A menstruáció elmaradása miatt a sportolónak alacsony lesz az ösztrogén-, azaz nemi hormon szintje, melynek következtében a megfelelő csontfejlődés, csontképződés is elmarad. Ennek okán a csontok sűrűsége is csökken, akár csontritkulás (osteoporosis) is kialakulhat. Mindezek mellett a csontvázon deformáció is létrejöhet és megnőhet a sportsérülések és stressztörések veszélye is (Túry és Pászthy, 2008). Az anorexia athletica felismerését elősegítő abszolút és relatív kritériumokat különböztethetünk meg (3. táblázat).

3. táblázat. Az anorexia athletica kritériumai Sundgot-Borgen (1994) szerint (Forrás: Túry és Pászthy, 2008, 67.)

Abszolút kritériumok
(ezek együttes teljesülése szükséges)
Relatív kritériumok
(ezek valamelyikének teljesülése szükséges)
Testsúlycsökkenés, ami a kor és a testmagasság alapján elvárt testsúlynál legalább 5%-al alacsonyabbhoz vezet Testképzavar
Kényszeres testmozgás
A testsúlycsökkenést magyarázó szervi megbetegedések vagy más zavarok hiánya Önhánytatás, hashajtók, diuretikumok használata
Túlzott félelem az elhízástól Falásrohamok
Koplalás (az enegiabevitel napi 1200 kcal alá szorul) Menstruációs zavarok
Gyomor- és bélbántalmak Késői pubertás

Fontos kiemelni az edzők szerepét a táplálkozászavarok kialakulásának tekintetében (Feit, 1992). Elsősorban az ő felelősségük versenyzőjük egészségének megőrzése és fenntartása. Valamint az, hogy hozzájáruljon testi és lelki egészségéhez is, illetve személyiségének fejlődéséhez. Fontos, hogy képes legyen felismerni és azonosítani a különböző táplálkozási zavarokat. Fontos, hogy sportolója is tisztában legyen eme betegségek veszélyeivel, és megjelenésük esetén ne hagyják figyelmen kívül azokat.

A 4. táblázat összehasonlítja a klasszikus evészavarokat az anorexia athletica-val, így jól elkülöníthetjük egymástól a három betegséget.

4. táblázat: Az anorexia athletica ismérvei a klasszikus evészavarformákkal (anorexia nervosa és bulimia nervosa) összehasonlítva (Forrás: Resch, 2007)

Meghatározások Klasszikus evészavarok Anorexia athletica
(AA)
Anorexia nervosa
(AN)
Bulimia nervosa
(BN)
1. Kalóriabevitel megszorítása, speciális étrend + - +++
2. Általános csökkent ételbevitel +++ - -
3. A súly csökkenés minimum a testsúly 15%-a +++ - ++
4. Falásrohamok + +++ +
5. Purgációs mechanizmusok: hányás, hashajtás, vízhajtás ... + +++ -
6. Túlzott testedzés (min 16 h/hét) ++ ++ +++
7. Túlzott félelem az elhízástól +++ ++ +
8. Testképzavar +++ ++ -
9. Önértékelési zavar +++ ++ -
10. Nőgyógyászati panaszok +++ ++ +++
11. Kifejezett szomatikus szövődmények +++ ++ ++
12. Depresszióval komorbiditás +++ ++ +
13. Teljesítménymotiváció + + +++
14. Jellemző személyiségszerkezet obsessiv borderline perfekcionista

A jó egészség és a megfelelő táplálkozás a sikeres sportteljesítmény egyik kulcsfontosságú tényezője. Számos sportágban a vékony testalkat, valamint az alacsony testsúly bizonyos mértékig a teljesítmény növekedéséhez vezethet, ezáltal pedig versenyelőnyt jelenthet a többiekkel szemben. Azonban annak tudatában kell lenni, hogy a testsúly csak egy faktora a teljesítménynek. A kettő között személyre szabottan kell megtalálni az optimális viszonyt, ha ez nincs meg akkor akár egészségügyi zavarokig, sőt egészségkárosodásig fokozódó teljesítményromlás is kialakulhat (Platen, 2000).

A sport és az evészavarok kapcsolatában számos kérdés van, amit még nem sikerült tisztázni. A sport olyan egyéneket vonz-e, akik a táplálkozási magatartás zavarával küzdenek, vagy pedig maga a sportolás okozza az evészavarok megjelenését? Esetleg a sportolás a hajlammal rendelkező egyénekben segíti-e a betegség kialakulását (Harvey, 1996)? Bizonyos sportágaknál az abnormális étkezési magatartás az evészavar következménye-e, vagy pedig tipikusnak tekinthető elit sportolók körében (Sudi és mtsai, 2004)?