Anorexia athletica

Az anorexia athletica-t ugyan még nem nyilvánították önálló kórképpé, mégis sokszor jelenik meg a sportolók körében. Lényege, hogy motivációjában különbözik az anorexia nervosa-tól. Itt a sportoló nem a karcsúság elérése érdekében fogyókúrázik, hanem a jobb sportteljesítmény a cél (Dukay-Szabó, 2008). A kórképet Smith (1980) még sportolók körében jelentkező éhezésnek tekintette. Később Sudi és munkatársai (2004) a három sajátosságát hangsúlyozták. Az első, hogy az alacsony testtömeg és a test zsírtartalmának csökkenése mögött nem a külső megjelenés miatti szorongás, hanem a lehető legjobb sportteljesítmény elérése áll. A második sajátosság a testsúlyingadozás, amely a csökkentett energiabevitel mellett az edzések változó terjedelemének, illetve intenzitásának eredménye is. A harmadik jellegzetesség pedig, hogy csakis a sportolás évei alatt beszélhetünk erről a problémáról. Egy versenyszezon, vagy az aktív sportolói pályafutás befejezésekor magától, szakember segítsége nélkül is rendeződhet, megoldódhat a probléma (Willmore és Costill, 1994). Az anorexia athletica szomatikus szövődményei a hormonrendszer működésének szabálytalnságai, lányok esetében az első menstruációs vérzés (menarche) időbeli kitolódása, illetve a szabálytalan vagy kimaradó havi vérzés (oligo- vagy amenorrhoea). A menstruáció elmaradása miatt a sportolónak alacsony lesz az ösztrogén-, azaz nemi hormon szintje, melynek következtében nem érvényesül az ösztrogén „csontvédő hatása”. Így a megfelelő csontfejlődés, csontképződés is elmarad. Ennek okán a csontok ásványianyag-tartalma, sűrűsége is csökken, akár csontritkulás (osteoporosis) is kialakulhat. Mindezek mellett a csontvázon deformáció is létrejöhet és megnőhet a sportsérülések és stressztörések veszélye is (Dukay-Szabó, 2008). Sundgot-Borgen (1994) közleménye alapján az anorexia athletica felismerését elősegítő abszolút és relatív kritériumokat különböztethetünk meg (3. táblázat).

3. táblázat. Az anorexia athletica kritériumai Sundgot-Borgen (1994) szerint (Forrás: Dukay-Szabó, 2008, 67.o.)

Fontos kiemelni az edzők szerepét a táplálkozászavarok kialakulásának tekintetében (Feit, 1992). Az ő felelősségük elsősorban a versenyzőjük egészségének megőrzése és fenntartása, valamint az is, hogy segítse a sportoló testi-lelki egészségének, illetve személyiségének fejlődését. Fontos, hogy fel tudja ismerni és a különböző táplálkozási zavarokat. Fontos, hogy sportolója is tisztában legyen eme betegségek veszélyeivel, és megjelenésük esetén ne hagyják figyelmen kívül azokat (Dukay-Szabó, 2008).

A 4. táblázat összehasonlítja a klasszikus evészavarokat az anorexia athletica-val, így jól elkülöníthetjük egymástól a három betegséget.

4. táblázat: Az anorexia athletica ismérvei a klasszikus evészavarformákkal (anorexia nervosa és bulimia nervosa) összehasonlítva (Forrás: Resch, 2007)

A jó egészség és a megfelelő táplálkozás a sikeres sportteljesítmény egyik kulcsfontosságú tényezője. Számos sportágban a vékony testalkat, valamint „a testsúly csökkenése bizonyos mértékig teljesítménynövekedéshez vezethet, ezáltal versenyelőnyt jelenthet a többiekkel szemben, azonban annak tudatában kell lenni, hogy a testsúly csupán az egyik faktora a teljesítménynek” (Dukay-Szabó, 2008, 75. o). Meg kell találni közöttük a személyre szabott ideális viszonyt. Ha ez nincs meg, akkor akár egészségügyi zavarokig, sőt egészségkárosodásig vezető teljesítményromlás is kialakulhat (Platen, 2000).

A sport és táplálkozászavarok összefüggései témakörben számos olyan kérdés van, amit még nem sikerült tisztázni. A sport olyan embereket vonz-e, akiknek problémás a táplálkozási magatartásuk, vagy pedig a sportolás következménye az evészavarok kialakulása? A sportolás indukálja a betegség megjelenését az arra hajlamos személyekben (Harvey, 1996)? Bizonyos sportágaknál a normálistól eltérő táplálkozási magatartás az evészavar következménye-e, vagy pedig tipikusnak mondható az élsportolók körében (Sudi és mtsai, 2004)?