Terjedési törvényszerűségek
Amennyiben a terjedés során az innovációnak csak bizonyos elemei adaptálódnak szelektív terjedésről beszélünk (pl. a röplabdázás az eredetihez képest egyszerűbb szabályokkal vált a strandok közkedvelt rekreációs sportjává, s később lett olimpiai sportággá). Stimulációs diffúzióról beszélhetünk akkor, ha a területet érő kulturális hatás a helyi populációt ráveszi egy új, de attól néhány elemében eltérő jellegű újítás meghonosítására (pl. a baseball játék elődjét a rounders-t már a 18. században játszották az Új-Angliába bevándorolt telepesek, majd ennek csak bizonyos elemei maradtak meg, a játékot az amerikaiak fokozatosan baseballá formálták).
A sportkultúra diffúziós jelenségeit még jó néhány általános törvényszerűség kíséri. Adott kultúrcentrumtól fokozatosan távolodva az innováció hatása egyre gyengül (távolság-idő gyengülés), ugyanakkor a társadalom normarendszere, írott és íratlan szabályai el is utasíthatják, akadályozhatják a nem kívánatos kulturális elemeket (Trócsányi A.- Tóth J. 2002). Ha ez nem így lenne, akkor a Föld népességének 17,3%-át képviselő India, nem csak az érmek 0,2%-át szerezte volna meg az idáig megrendezett nyári olimpiai játékokon. A kulturális elemek terjedésében úgyszintén nagy jelentőséggel bír a szomszédság-hatás, mely a kiemelkedő innovációs hajlammal bírók multiplikátor szerepét tudja be a gyors terjedés okaként (pl. ha a szomszéd kondigépet vásárolt magának, én is veszek egyet).
Az ember sportkultúrához kötődő térbeli elmozdulásáról, vándorlásáról (migráció) már az ókorból vannak feljegyzéseink: az első olimpiák idején sokan versenyzési, vagy a versenyeket megtekintő szándékkal keresték fel a játékokat rendező városállamot. Napjainkban ez a folyamat hatalmas intenzitással zajlik, hiszen a technikai fejlődés soha nem látott mértékben szélesítette ki a társadalom mozgásterét, ami néhány generáció alatt megdöbbentő módon növelte meg a térbeli mozgékonyságot, leszűkítve ezzel a földrajzi távolság fogalmát (Haggett, P. 2006). A nagyobb és gyakoribb területi mobilitás lehetősége a különböző sportágak versenyrendszerének fejlődéséhez, nemzetközivé válásához, megerősödéséhez és a sportturizmus felvirágzásához vezetett (pl. Bajnokok Ligája rendszer kialakulása).
A folyamat a közlekedés és a telekommunikáció fejlődésének velejárójaként - az üzleti világ fokozódó érdeklődése mellett - a sportkultúra globalizációját eredményezte. Amíg a 20. század közepéig főként a fejlett európai és észak-amerikai országok versenyzői szerepeltek a világversenyeken, addig mára komolyan számolni kell a feltörekvő afrikai és ázsiai országokkal is. Mindezt jól kifejezi a modernkori nyári olimpiai játékokon érmet szerző országok számának utóbbi két évtizedben bekövetkezett ugrásszerű növekedése is (5. ábra).
5. ábra: A modernkori nyári olimpiai játékokon érmet szerző országok számának változása (1896-2012).
Adatok forrása: medalspercapita.com. A szerző szerkesztése