Skip navigation

Az aktív életmód egészségre gyakorolt hatásai

Az életmód szerepének tanulmányozása során nemcsak az inaktivitás, de az aktív életmód egészségre gyakorolt hatásait is vizsgálták. Orvosi szempontból négy csoportba sorolhatóak a rendszeres fizikai aktivitás, az aktív életmód fiatalkori, tudományosan is igazolt pozitív hatásai:

  1. a keringési és anyagcsere fittség,
  2. a testösszetétel és aktív életmód,
  3. a csonttömeg, valamint
  4. a lelki egészég csoportjaiba (Landry és Driscoll, 2012).

Keringési és anyagcsere fittség

Számos kutatás igazolta, hogy azok a gyerekek, akik fittebbek, állóképesebbek, azok majd felnőttkorukban is jobb keringési mutatókkal rendelkeznek. A gyerek- és serdülőkori kedvezőbb testösszetétel a szív és a keringés jobb felnőttkori állapotával és alacsonyabb halálozási rátával jár együtt (Ruiz, Castro-Piñero, Artero, Ortega, Sjöström, Suni és Castillo, 2009).

Testösszetétel

A megfelelően magas intenzitású fizikai aktivitás kedvező hatást gyakorol a fiatalkorúak (5-18 év) testösszetételére (Parikh és Stratton, 2011). A test zsírtartalma legerősebben 8-10 évesek csoportjában befolyásolja a szív és érbetegségek rizikófaktorait 11-13 és 14-16 évesekkel összehasonlítva (Ondrak, McMurray, Bangdiwala és Harrell, 2007).

Csonttömeg

A fiatalkori fizikai aktivitásnak kitüntetett szerepe van a csonttömeg alakulásában. A kalciumban és fehérjében gazdag táplálkozás mellett a szabad levegőn (D-vitamin!) történő mozgás (axiális irányú) elősegíti a csúcscsonttömeg elérését (Vicente-Rodríguez, 2006; Wendy, 2004). Egy követéses vizsgálat eredménye szerint a fiatalkori mozgás jobban befolyásolja a felnőttkori csontsűrűséget, mint a táplálkozás (Fehily, Coles, Evans és Elwood, 1992).

Lelki egészség

A fizikailag aktívabb fiataloknak jobb a lelki közérzetük, az önbecsülésük, kevesebbet szoronganak, és jobban alszanak, mint kevésbé aktív kortársaik (Brosnahan és mtsai, 2004; Sund és kollégái, 2011; Larun, Nordheim, Ekeland, Hagen és Heian, 2006; Tsang, 2011; Singh, Kogan, Siahpush és van Dyck, 2008).