A sportföldrajz kialakulása

A sportföldrajz gyökerei az ókorig vezethetők vissza, ám mint önállósuló tudományág a 20. század elején, angolszász területen kezdett kibontakozni - a tudomány akkortájt uralkodó paradigmájának megfelelően - determinista látásmóddal (Bánhidi M.- Farkas J. 2002). A szabadidő és a sport területi és gazdasági vonatkozásait az 1930-as években kezdték vizsgálni. A sportföldrajz első, geográfiai ihletésűnek tekinthető tanulmánya Carlson (1942) nevéhez fűződik, aki Új-Anglia síföldrajzáról értekezett a síelés és a táj átalakulásának, kölcsönhatásának tükrében.

A sport és a földrajzi környezet közötti egyre nyilvánvalóbb kapcsolatok (pl. a sport tájhasználata, tájátalakítása, sportolók migrációja, a sport hatása a kulturális identitásra, gazdasági fejlődésre, építészetre) ellenére a sport földrajza akadémiai körökben még évtizedekig meglehetősen alábecsült szubdiszciplínának számított. Az ilyesfajta okfejtések többnyire csak szél- vagy lábjegyzetekben, legfeljebb kuriózumként jelenhettek meg (Gaffney, C. 2014). Allison (1978) a gyors urbanizáció és iparosodás, valamint a sportkultúra rohamos fejlődésének vizsgálata kapcsán hívja fel a figyelmet arra, hogy a sport jelenségének vizsgálatát nem csak földrajz, hanem valamennyi társadalomtudományi terület meglehetősen elhanyagolja.

A tudományos igényű sportföldrajz megszületése az amerikai Rooney nevével fémjelezhető, aki - inkább kartográfiai, semmint elemző-kritikai szemléletű munkáiban - az 1960-as években divatossá vált statisztikai analízist használta a sport területi jegyeinek feltárására. Első jelentősebb munkája az amerikai futball „elitjátékos-termelésének" helyi és regionális különbségeit elemzi (Rooney, J. F. 1969). Vizsgálatai elsősorban a sportágak területi terjeszkedését, térszerkezetét, a sport tájformáló hatását teszik górcső alá. Látásmódja az 1980-as évekig uralja az amerikai sportföldrajzot. Publikációi - pl. Az Amerikai Sportok Atlasza (Rooney, J. F.- Pillsbury, R. 1992) - nagy hatást gyakoroltak a nyugat-európai sportföldrajz kialakulására is, így végső soron neki köszönhető, hogy a sportföldrajzot befogadta a geográfus szakma.

A tengerentúli sportföldrajz idővel megtermékenyítette az európai, elsősorban a francia, olasz, német és brit geográfiát is. A sorra készülő, látványos sportföldrajzi szaktérképek és atlaszok kedvező fogadtatásra találtak a sport társadalmi oldalát boncolgató társtudományokban (Bánhidi M.- Farkas J. 2002). A térképeken látványosan kirajzolódó területi egyenlőtlenségek később arra ösztökélték a kutatókat, hogy modellezni próbálják a sportélet területi szerkezetét és az azt megváltoztató vándorlási folyamatokat. Az 1970-es évek közepére a sportföldrajzi kutatásoknak hármas fogalmi rendszere kialakult ki:

1. a helyi megközelítés, mely a vizsgálati terület különböző sportágainak leltárát, térbeli szerveződését, egy-egy sportág jellemző régióit, területeit adja meg;
2. az aktuális megközelítés, melynek révén különböző sportágak tér-idő viszonyait, környezettel való kölcsönhatásait vizsgáljuk;
3. az arculati megközelítés, melynek segítségével a sportolás céljából létrehozott terek sajátos tájképi értékének és kiépülési technológiájának időben lezajló változásait ismerhetjük fel (Bale, J. R. 1993, hivatkozza Farkas J. 1998).

A modern sportföldrajz élharcosának tekinthető brit Bale kezdeti munkáiban még maga is a sportföldrajz „kartográfiai hagyományait" követi, kevesebb figyelmet szentelve a térfolyamatok mélyebb elemzésének, s az ok-okozati összefüggések felfedésének (Bale, J. R. 1982). Mindazonáltal földrajzi modelljei kialakításának módszertanát sokan átvették, felhasználva azt az új sportlétesítmények, sportegyesületi központok helyszínének kiválasztásában (Gaffney, C. 2014). A nyolcvanas években a futballstadionok, autóverseny-pályák a hozzájuk kapcsolódó előnyök és zavaró hatások (huliganizmus, zsúfoltság, tájképi változás) szolgáltattak bőséges kutatási témát (Bale, J. R. 1992, Bánhidi M. 2011).

Bale (1989) hívta fel a figyelmet elsőként a sport szerepére az egységesülő tömegkultúrában. A földrajzi tér szerepének és struktúrájának felismerése idővel odáig vezetett, hogy más tudományterületek kutatói - főként történészek és szociológusok - egyre gyakrabban kezdték a sportot földrajzi, szociális és etnikai identitásokat meghatározó mechanizmusként azonosítani. Abban persze, hogy a sport globális-kulturális komplexitásával interdiszciplináris figyelmet vívott ki magának, egyre nagyobb szerepet kaptak a nemzeti és nemzetközi sportkultúrát közvetítő telekommunikációs eszközök is. A sportföldrajz létrejöttét támogatta továbbá az a fokozódó társadalmi igény, hogy a modern kor embere földrajzi környezetét még inkább birtokba vehesse, s felhasználhassa azt sportteljesítményének fokozása, illetve rekreációs céljainak megvalósítása érdekében.

A magyarországi sportföldrajzi kutatások megindulásáról csak a gazdasági földrajz primátusát hirdető dogmák leépülésétől, a társadalomtudományokat, így a társadalomföldrajzot is átitató kulturális fordulatot követően beszélhetünk a hazai geográfiában. Ez persze nem azt jelenti, hogy a sportot is érintő területi kérdésekkel - a fiatalok fizikai teljesítménye kapcsán - ne foglalkozott volna korábban is a szakirodalom (Eiben O.- Pantó E. 1981, Barabás L. és mtsai 1986). Az 1990-es évtized végén láttak napvilágot a sportföldrajz nemzetközi történetét, elméleti és gyakorlati kérdéseit feldolgozó első hazai tanulmányok (Farkas J. 1998, Bánhidi M. 1999). A 2002-ben önálló tankönyvfejezetként debütáló sportföldrajz - az elméleti kérdések megvitatása mellett - figyelmet szentel a sport kontinentális léptékű átrendeződésének, a sportsikerek társadalmi és gazdasági hátterének is (Bánhidi M.-Farkas J. 2002). Hamarosan teret kaptak az élsportolók vándorlásával, migrációs sémáival, a mobilitást kiváltó húzó- és taszítóerőkkel foglalkozó kutatások (Dóczi T. 2007, Ács P. 2009, Molnár Gy. - Gál A. 2008). Értékes adalékokkal szolgálnak a sportolóvá válás területi esélykülönbségeit taglaló, valamint az ifjúság fizikai aktivitását feltáró szociodemográfiai vizsgálatok is (Egressy J. 2005, Keresztes N.- Pikó B. 2006). Egy földrajzi modellvizsgálat a települések sporttehetség kibocsátásában és befogadásában jelentkező területi anomáliákat, térfolyamatokat mutatja be történeti kontextusban, tematikus térképmodellek segítségével (Győri F. és mtsai 2011). Földrajzi kérdések ugyancsak felmerülnek nemzeti és kistérségi sportstratégiáinkban, a különféle tehetségfejlesztő programokban, valamint a regionális, illetve országos vonzerejű tehetséggondozó sportakadémiák koncepcióiban (Kozma G. 2010). Az első, önálló hazai sportföldrajzi monográfia, mely általános, leíró regionális és ezen belül ágazati megközelítéseket tartalmaz 2011-ben jelent meg (Bánhidi M. 2011). Az Interneten ma kitűnő interaktív térképeket, sportföldrajzi animációkat találunk (pl.:

http://www.vox.com/2014/10/14/6951261/sports-maps-charts vagy http://www.targetmap.com/viewer.aspx?reportId=13258).