Skip navigation

EDI (Eating Disorder Inventory)

Az EDI-t Garner kutatócsoportja dolgozta ki (1983). A korábbi években alkalmazott tesztek az evészavarok viselkedéses tüneteinek felmérését célozták, viszont a társuló pszichopatológiai jellegzetességeket nem értékelték. E hiányosságok pótlására dolgozták ki az EDI-t, mely az evészavarok multidimenzionális felfogásán alapul valamint az arra legjobban jellemző érzelmi és emócionális tényezők különböző aspektusait értékeli (Túry és mtsai, 1997). Azóta számos továbbfejlesztett, illetve több nyelvre lefordított változat is megjelent. Az EDI magyar verzióját Túry Ferenc és munkatársai validálták, megtalálható Az Evési Zavar Kérdőív (Eating Disorder Inventory) hazai adaptációja című közleményben (Szenvedélybetegségek 5:336-342, 1997).

„Az EDI többszörös választáson alapuló, Likert-típusú skálát használó önpontozó kérdőív, melynek 64 tétele van, és az evészavarokra jellemző kognitív és emocionális tényezők különböző aspektusait értékeli a következő 8 alskálában: karcsúság iránti késztetés, bulimia, testi elégedetlenség, elégtelenség érzése, perfekcionizmus, interperszonális bizalmatlanság, interoceptív tudatosság, félelem a felnőtté válástól. Az első három alskála az evésre és a test alakjára vonatkozó attitűdöket és/vagy viselkedéseket hivatott mérni, míg a többi 5 faktor az anorexia nervosa alapvető pszichopatológiai jellegzetességeiként azonosított személyiségvonásokat értékel." (Túry és mtsai, 1997). Az első alskála a diétázással való túlzott foglalkozást, a testsúly miatti folyamatos aggodalmaskodást, illetve a hízástól való túlzott félelmet tükröző tételeket tartalmazza. A második alskála azokat a tendenciákat jelöli, melyek a túlevésre serkentenek és ezeket önhánytatásra való erős késztetés követi. A harmadik alskála valamely testrésszel való elégedetlenséget tükrözi. A negyedik alskála tételei általános elégedetlenségre és értéktelenségre, valamint a személyes hatékonyság hiányára utalnak. Az ötödik alskála a kimagasló, tökéletes teljesítmény túlzott elvárását mutatja ki. A hatodik alskála tételei az elidegenülés érzését fejezi ki. A hetedik alskála a belső érzékelés és érzelmek felismerésében való bizonytalanságra utalnak. Az utolsó alskála azt mutatja meg, hogy a vizsgált személy szeretne visszavonulni, ismét gyerek lenni, mert túlzottan nyomasztónak találja a felnőttséggel járó elvárásokat (Túry és mtsai, 1997).

A tételekre a válaszadó a gyakoriságra vonatkozó Likert-skálának megfelelő hat válasz („mindig", „rendszerint", „gyakran", „néha", „ritkán", „soha") egyikének megjelölésével tudott válaszolni. A leginkább patológiás válasz, azaz a „mindig" illetve a „soha" 3 pontot, a mellette lévő 2 pontot, a további 3 válasz pedig 0 pontot ért. Az alskálák pontszáma a hozzá tartozó tételekre adott válaszok értékeinek összességéből alakult ki (Túry és mtsai, 1997).

A kóros ponthatárok megállapítása az első három alskálában, azaz a speciális, evészavarokra vonatkozó alskálákra lehet szükséges. A többi alskálánál, ahol az általános személyiségtényezőket mérjük fel, nincs szükség kóros határ meghúzására. Általában a következő küszöbértékeket használják: karcsúság iránti késztetés: 14 pont; bulimia: 14 pont; testi elégedetlenség: 21 pont (Túry és mtsai 1997). Az EDI-teszt első 3 alskálájának valamelyikében elért küszöbértéknél magasabb pontszám jelzi, hogy a paciensnél fennáll a táplálkozászavar valószínűsége.

Az EDI kérdőívet eredetileg átlagemberekre dolgozták ki. Célszerű lenne speciálisan sportolókra kidolgozni egy kérdőívet, amely figyelembe veszik azok sportolási szokásait, annak nehézségeit, sportáguk követelményeit, valamint az eltérő testfelépítést a nem sportoló emberekétől.