A természeti szféra és a sport
A különféle sporttevékenységek nagy része megszületése óta kötődik a természeti erők legyőzéséhez, a természeti környezetben különféle felületeken (pl. terep, víz, hó) való haladáshoz. A sport egyes válfajai sokszor igényelnek olyan speciális helyszíneket. Ezek többnyire egyenlőtlenül oszlanak el a földfelszínen. A természeti környezet ezáltal, egyrészt feltétele lehet a sporttevékenységnek, másrészt a sporttevékenység is hatással van a természeti környezet állapotára. A sportföldrajz keresi a választ többek között arra, hogy milyen hatással van a természeti környezet a sportteljesítményekre, hogyan érintette és alakította át a sport a tájat, melyek a „sporttáj" külső jegyei, mit jelent a fenntarthatóság tervezése a sport infrastruktúrájának kialakításakor, milyen kapcsolat mutatkozik a hagyományos sportági igénybevétel, a szabadtéri rekreáció, a gazdasági növekedés és a turizmus között, milyen környezeti kockázattal járnak a nagyméretű sportrendezvények. A teljesség igénye nélkül, példák segítségével tekintsünk át a természeti szférák és a sporttevékenységek kapcsolatát! (Bővebben: Bánhidi M. 2011)
Domborzati viszonyok: Jelentőségük egyrészt a tengerszint feletti (abszolút) magasság humánbiológiai hatásai okán (pl. hegymászás, magaslati edzés és versenyzés), másrészt a relatív magasságkülönbség leküzdésében (pl. siklóernyőzés, alpesi sízés), harmadrészt a szintkülönbségeket változó terhelésintenzitással legyőző terepsportokban jelentkezik (pl. sífutás, hegyi, illetve országúti futó-, vagy kerékpárversenyek). A sportágak nagy részénél pedig éppen a sík, egyenletes felület biztosítja az esélyegyenlőséget (pl. pályaatlétika, labdajátékok).
Éghajlati adottságok: A klimatikus viszonyok, klímaelemek elválaszthatatlanok egyes sportágaktól (pl. szél - vitorlássportok; hó, alacsony hőmérséklet - téli sportok). Mindezek külső körülményként befolyásolhatják a versenyzési feltételeket, hatnak a versenyzési technikára (pl. a szélirány gerelyhajításban), és a használt szerek, sportruházat, technikai eszközök kiválasztására (pl. a versenypálya felszínének hőmérsékletéhez és nedvességéhez választott gumiabroncsok az autó-motorsportban). A rekreációs és versenysport nemzetközi sporteseményei - melyek egyre kiterjedtebb térbeli mozgékonyságot eredményeznek - különböző földrajzi helyeken, más és más klimatikus viszonyok között kerülnek megrendezésre. A sportolók számára gyakorta jelentenek kihívást a szokatlan időjárási körülmények. A sportszakemberek régóta foglalkoznak az akklimatizáció, valamint a csúcsteljesítmény eléréséhez szükséges, optimális időjárási körülmények kérdésével (pl. léghőmérséklet, vízhőmérséklet, hóhőmérséklet, páratartalom, csapadék, szélerősség, szélirány).
Vízrajzi adottságok: egyes vízi sporttevékenységek a vízen (folyókon, tavakon, tengereken) való közlekedésből fejlődtek ki. A természetes vizek (folyók, tavak, tengerek) tulajdonságai nagyban befolyásolták a rajtuk használatos vízi sporteszközök kifejlesztését (pl. a vadvizekre készült „raftok" nagyban különböznek a békésebb vizekre készült kenuktól). Ugyancsak meghatározó jelentőségű, hogy verseny, vagy rekreációs célra készül a sporteszköz (pl. versenykajak - túrakajak). A vízen való sportoláshoz szükség van arra is, hogy a vizek, illetve környezetük általános és egyedi sajátosságairól, tér- és időbeli változásairól kellő tudással vértezzék fel magukat a sportolók. A vízfelszín alatti sporttevékenység, a búvárkodás, melynek többféle változata ismert, speciális tudást, felszereléseket és felkészülést kíván. Igazi terepét a meleg vizű tengerek jelentik (Bánhidi M. 2011).
Növényzeti és terepviszonyok: egyes sportágakban (pl. tájfutás, sítájfutás, trailo, terepfutás és terepkerékpározás, természetjárás) a felszín növényzettel való borítottságának nagy jelentősége van. A táj esztétikuma, vagy a külső körülmények extrémitása vonzerő lehet az élménykereső sportágakban (pl. sivatagi versenyek, hegymászás).
Környezeti szempontok: A sport területfoglalási „törekvései" közismertek, s a természeti környezettel való kölcsönhatása sem minden esetben zavarmentes. A sportlétesítmények helyének kialakítása sok esetben a természet rovására valósul meg, sokszor hatalmas nagyságrendű természetátalakítás árán. Emellett működtetésük is járhat nem kívánatos hatásokkal (pl. fény, zaj, nagy energiafogyasztás) Egyes technikai sportok jelentékeny környezetszennyezést okoznak (pl. auto-motor sportok, repülő sportok).
A síközpontok, sípályák a legfokozottabban környezetterhelő sportlétesítmények közé tartoznak. A természetes növény- és állatvilág finom egyensúlya e helyeken könnyen megbomlik, melyben két neuralgikus tényező játszik fő szerepet: a sípályaépítés és a hóágyúzás (Herlicska K. 2000). Az új sípályák kialakításához erdőket vágnak ki, új lifteket építenek, szállodákat, kiszolgáló épületeket emelnek, átalakítják a felszínt (pl. felszín legyalulása, rámpák építése).
A sport és a természeti környezet kapcsolatáról bővebben: Bánhidi M. 2011)