Bevezetés
Akárcsak a hétköznapokban a pszichológia, úgy a sportolók mindennapjaiba is begyűrűzött a sportpszichológia. Olimpiai bajnokok nyilatkoznak arról, hogy a sportpszichológusuk nélkül nem nyertek volna, de válságban lévő csapatok edzői is végső elkeseredésükben sportpszichológusért kiáltanak. Aztán hallani olyan nyilatkozatot is egy nemzetközi szinten is sikeres sportág szövetségi kapitányától, amikor megkérdezik, szükség lesz-e a csapatnak sportpszichológusra, hogy vannak ők elegen edzők, akik összezavarják a játékosokat.
A fenti néhány példából is látható, hogy még mindig van a sport területének egy igen jelentős része, amely előítéletes, legyen az akár pozitív vagy negatív, a sportpszichológiát illetően. Persze elfogadható magyarázat lehet, hogy „korábbról" származó rossz tapasztalatok írják ezeket. Kevés sportoló és még kevesebb edző tudja pontosan, hogy miben lehet számára segítség. Miközben tudvalévő, hogy a sporttudomány eredményeinek a felkészítésben való alkalmazása nélkül nem lehet csúcsteljesítményt elérni.
A német olimpiai csapat a legutóbbi olimpiákon több, mint 20 sportpszichológussal dolgozott a helyszínen, de ne gondoljuk, hogy csak ott. Már jóval a versenyek megkezdése előtt megindult a közös munka, mondhatni a tréning, tudniillik a sportpszichológiai felkészítő tréning nem véletlenül kapta a tréning elnevezést. Az idegrendszer ugyanúgy edzhető, és „adaptálható", mint a szomatikum. Vagyis, amihez az edzésen hozzászokik a sportoló idegrendszere, azt fogja nyújtani téthelyzetben is. Ezért ne feledjük, hogy az edzés - jó esetben - nem csak a technikai, taktikai, erőnléti felkészítést jelenti, hanem a mentális, az idegrendszer felkészítését is. Amennyiben ez elmarad, nem várható el a sportolónktól, hogy versenyen erőn felül teljesítsen, mert az nincs is benne. Nem ahhoz szokott hozzá az edzésen.
A fentiekből alapján le kell szögeznünk: a sportpszichológia nem valamiféle okkult csodatevés, vagy varázslat. A mentális felkészülés egzakt, igazolhatóan a sportteljesítmény egyik olyan összetevőjét alkotja, ami nélkül nem lehet maximális teljesítményt elérni.