Testalkat, mint a sportágválasztás biológiai szempontja
A konstitúció, azaz testalkat genetikailag meghatározott, a külső körülmények, életmód, táplálkozási és sportolási szokások befolyásolhatják. A testösszetétel és a testalkat szoros összefüggésben van egymással. Sportantropológiai testalkatvizsgálatok, melyeket az 1960-as római olimpia óta végeznek, kimutatták, hogy melyik sportágban milyen testalkatú versenyzők a legeredményesebbek. Ezek az eredmények is segítségünkre lehetnek a sportágválasztásban.
A legelterjedtebb módszert, amely a testalkat meghatározására, illetve a vizsgált személy testalkati csoportba való besorolására alkalmas, szomazotipizásának nevezzük. Heath és Carter dolgozta ki az eljárást, mely során megállapítható, hogy a növekedés-fejlődés során milyen dominanciaviszonyok alakulnak ki az egyes szervrendszerek között. Ezek alapján endomorf, mezomorf és ektomorf testalkat-komponenseket írt le. Az egyes komponensek kifejeződését 1-től 7-ig terjedő számokkal jellemezte. Ennek megfelelően az endomorf alaptípust, ahol az emésztő szervrendszerhez köthető zsírszövet dominál (711), a mezomorf alaptípust, ahol a mozgató szervrendszerhez kapcsolódó izomszövet dominál (171) és az ektomorf alaptípust (117) különítette el. Az említett változatokat egy háromszög (szomatokart) csúcsain helyezte el. A három szám variációival bárki, a legkülönbözőbb alkattípusok is jellemezhetők és azok a szomatokarton elhelyezhetők. A testalkat-komponensek dominanciafokának jellemzésére használt számok néhány testméreti adat alapján meghatározhatók. A Heath - Carter-féle szomatotipizálás módszerét lépésről lépésre mutatja be Bodzsár Éva és Zsákai Annamária Humánbiológia című gyakorlati kézikönyve [2].
A sportolók konstitúcióik alapján a szomatokart különböző területeire kerülnek. Az 1. zónába kerülnek a nehézatléták, a magasabb súlycsoportban versenyző súlyemelők és küzdősportolók, a korábban említett kisebb testsűrűségű, nagy izomtömeggel és a sportolói átlagnál több zsírral rendelkező beállós-center játékosok. A 2. zónában helyezkedik el az átlagos sportolói testalkat, az ő testösszetételében sok az izom és kevés a zsír.
Ilyen sportágak a sprinterekre és az alacsonyabb súlycsoportokban versenyző súlyemelőkre, küzdősportolók. A 3. terület a vékony, szálkás sportolóké, a hosszútávfutóké, országúti kerékpárosoké, a magasugróké, női tornászoké. A szomatokart bal alsó sarka közelében elhelyezkedő testalkat elhízottságra utal, a versenysportban nem kecsegtet eredményességgel az ilyen konstitúció.