Története
Az élő szervezet mozgásának elemzése folyamatosan együtt fejlődött a fizika, a biológia és a technika vívmányaival. Már időszámításunk előtt is megjelent a mozgások ábrázolása. Az őskorban és az ókorban sziklarajzokkal két dimenzióban ábrázolták a cselekvéseiket. Az ókori görögök nagy gondolkodóit is foglalkoztatta a mozgások mibenléte. Arisztotelészt (Kr. e. 384 - 322) a kineziológia (az élő szervezet mozgását több aspektusból vizsgáló tudományág) atyjának tartják, mivel elsőként vizsgálta az állatok mozgását geometriai analízissel és elsőként elemezte az emberi mozgást. Archimédesz (Kr. e. 287 - 212) írta le a vízben lebegő testekre ható hidrosztatikus nyomást és foglalkozott az emberi test súlypontjának meghatározásával. Galenus (Kr. u. 131 - 201) az izom működését kutatta és megkülönböztetett érző és mozgató idegpályákat valamint agonista és antagonista izomcsoportokat. Ezt követően nem volt jelentősebb fejlődés, vagy kutatás a témában egészen a 15. századig. Da Vinci (1459 - 1519) nagyhírű művész - mérnök - tudós rajzaival és könyveivel bizonyította, hogy az emberi és az állati mozgások a mechanika törvényei alapján tanulmányozhatók. Foglalkoztatták még olyan kérdések, mint például az emberi szervezet súlypontja és egyensúlya, az izmok funkciója, és a gerinc struktúrája. Galilei (1564 - 1642) biztosította a kineziológia fejlődésének lehetőségeit, mikor lehetővé tette a fizikai események matematikai leírását. Borelli (1608 - 1679) orvos - matematikus - csillagász elsőként határozta meg az emberi test súlypontját és úttörő szerepet vállalt az izomműködés és a test dinamikájának tisztázásában. Newtont (1642 - 1727) a modern dinamika alapjait fektette le három törvényében és megalkotta az erővektorok összegzésének módszerét (természetesen ezek nem alkalmazhatók közvetlenül a biomechanikában). Stensen (1648 - 1686) lefektette az izommechanika alapjait. Bernoulli (1667 - 1748), Euler (1707 - 1783) és Coulomb (1736 - 1806) az emberi test energetikai kérdéseivel foglalkoztak, továbbá az optimális munka mennyiségével az idő, a sebesség és az erő függvényében. A Weber testvérek az 1830-as években meghatározták az emberi test tömegközéppontjának helyét járás közben és olyan emberi mozgások mechanikai analízisét végezték, mint a járás, a futás és az ugrás. Daguerre (1787 - 1851) technikai vívmányának, a fotográfiának köszönhetően olyan új lehetőségek nyíltak a mozgások analizálásában, mint például a kronológiai elemzés. Marey (1830 - 1904) képsorozatokkal a járó, futó, ugró emberek mozgását vizsgálta biomechanikai szempontból és megalkotta a kronofotográfot, mellyel 12 külön felvételt tudott készíteni ugyanarra a lemezre. Ezek mellet foglalkozott a talaj és a talp között fellépő erőkkel is és létrehozott egy erőmérővel felszerelt speciális cipőtalpat. Muybridge (1831 - 1904) a mozgások kronológiai dokumentálásához alkotta meg zoopraxiszkóp nevű gépezetét, mellyel sorozatképeket tudott készíteni. A Lumiére testvérpár 1895-ben bemutatta a mozgó filmvetítés technikáját, mely új távlatokat tárt fel a biomechanika és a mozgáselemzés területén. Braune (1831 - 1892) és Fischer (1861 - 1917) az emberi testben lévő csuklókapcsolatok kinematikáját és a járásmozgást vizsgálta, melynek megismerése az ő munkásságuk révén sokat fejlődött a legtöbbet. Knoll először analizált sportmozgást filmről 1925-ben. Amar (1879 - 1935) a két világháború között a hadirokkantaknak művégtagokat és orvosi segédeszközöket fejlesztett ki biomechanikai elemzések nyomán. A tudományos technikai forradalom során, ahogyan a mechanikus vizsgálati műszereket felváltják az elektromos kutatási eszközök, úgy egyre csökken a hibahatár a térben és időben gyorsan bekövetkező mozgások analizálásában. A biomechanika mérési módszereit több különböző tudományág is felhasználja (Csernátony, 2008).