Az anorexia és a bulimia diagnosztikája
Napjainkban a pszichiátriai zavarokat pontosan megfogalmazott ismérvek alapján határozzák meg. Ezen kritériumokat betegségosztályozási rendszerek tartalmazzák. Az egyik legjelentősebb ilyen rendszer az Amerikában kiadott DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders), melynek magyar fordítása Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve. Jelenleg a negyedik átdolgozott kiadása használatos (Túry, 2005).
A két legismertebb táplálkozási zavar, azaz az anorexia nervosa és a bulimia nervosa diagnosztikai kritériumait eme rendszer a következőképpen írja le a 7. és 8. táblázat segítségével:
7. táblázat: Az anorexia nervosa kritériumai a DSM-IV szerint. (Forrás: Túry, 2005. 15.)
| A | A korhoz és testmagassághoz viszonyított minimális testsúly tartásának visszautasítása. Ilyen lehet például a súlyvesztés, mely a testsúlynak az elvártnál legalább 15%-kal alacsonyabb szinten való fenntartásához vezet. De ilyen az elvárt súlynövekedés elmaradása a testi fejlődés időszakában. Ez az elvártnál legalább 15%-kal alacsonyabb testsúlyhoz vezet. |
| B | Intenzív félelem a súlygyarapodástól vagy az elhízástól még soványság esetén is. |
| C | A saját testsúly vagy alak észlelésének zavara, a testsúly vagy alak túlzott befolyása az önértékelésre, vagy a jelenlegi alacsony testsúly veszélyességének tagadása. |
| D | Nőknél legalább három egymást követő menstruáció kimaradása, ha az egyébként elvárható lenne. |
8. táblázat: A bulimia nervosa kritériumai a DSM-IV szerint. (Forrás: Túry, 2005. 16.)
| A | Visszatérő falási epizódok. A falási epizódokra mindkét alábbi pont jellemző: 1. Adott időtartam alatt olyan mennyiségű étel elfogyasztása, amely biztosan nagyobb, mint amennyit a legtöbb ember megenne hasonló időtartam alatt és hasonló körülmények között. 2. Az epizód alatt jellemző az étkezés feletti kontrollvesztés. |
| B | A súlygyarapodás megakadályozása érdekében ismétlődően alkalmazott kompenzáló viselkedésformák, mint önhánytatás, hashajtók használata, beöntés vagy más módszerekkel való visszaélés, koplalás, vagy túlzott testgyakorlás. |
| C | Mind a falás, mind a kopmenzáló viselkedésformák hetente legalább kétszer és legalább három hónapon át jelentkeznek. |
| D | Az önértékelést túlzottan beolyásolja a test alakja és súlya. |
| E | A zavar nem kizárólag az anorexia nervosa epizódja alatt jelentkezik. |
A táplálkozászavarok szűrésére több módszer is létezik. Az egyik legegyszerűbb módszer a kérdőívezés, de számos egyéb teszt is a rendelkezésünkre áll: Fallon-Rozin teszt (1985), különböző body-image tesztek. A kérdőívek a diagnosztikai kritériumok alapján vannak összeállítva. Közülük az EDI- (Eating Disorder Inventory) és a SCOFF (Sick, Control, One stone, Fat, Food)-tesztet mutatjuk be részletesebben. Ezeken kívül, még számos kérdőív létezik az evés zavarok kutatására: „BCDS (Bulimia Kognitív Disztorziós Skála), ANIS (Anorexia Nervosa Önbecslő Kérdőív), BITE (Bulimia Önbecslő Teszt)" (Resch, 1997).