Kondicionális állapot felmérések élettani háttere

A motoros képességek két nagy csoportját különböztetjük meg: a kondicionális képességeket és koordinációs képességeket. Az első képességcsoportra az a jellemző, hogy a mozgásnak az energetikai feltételeit biztosítja, míg a második a mozgás szabályozási feltételeit biztosítja (Nádori 1994).

Fizikai terhelés hatására annak intenzitásától függően szervezetünk működésében akut változások jönnek létre. Hosszú időn keresztül végzett rendszeres fizikai aktivitáshoz a szervek, illetve az élettani funkciók alkalmazkodnak. Erre az adaptációra vagyunk kíváncsiak egy-egy képesség felmérése, vizsgálata során.

Az izomműködés feltétele az izomrost folyamatos ellátása adenozin-trifoszfáttal (ATP). A különböző energianyerő folyamatok a terhelés idejétől, illetve intenzitásától függő mértékben vesznek részt az ATP újra termelésében (1. ábra).

Az aerob folyamat gazdaságos, de lassú: 1 perc alatt 1mol ATP képződik. Az anaerob glikolízis ATP reszintézisének sebessége 1,6 mol ATP/perc, míg az anaerob lactacid folyamat a leggyorsabb, 3,6 mol ATP/perc. Az anaerob folyamatok viszont csak rövid ideig tarthatók fent maximális intenzitással. Az egyes anyagcsere-folyamatok szigorúan nem határolhatók el egymástól, az adott terhelési szakaszban az egyik, vagy másik anyagcsere út dominanciája figyelhető meg.
(http://sportorvos.hu/sportorvos/20141113/a_teljesitmenydiagnosztikai_vizsgalatok_élja_eredmenyek_felhasznalasa_az_edzoi_munkaban)

Aerob kapacitásnak nevezzük a szervezetnek azt a maximális munkavégző képességét, amelyet megfelelő oxigénellátás mellett tud kifejteni.

Anaerob energianyeréshez akkor folyamodik a szervezet, ha az anaerob küszöböt átlépve, a szervezet energiaigénye meghaladja az oxigén jelenlétében előállítható energia mennyiségét, vagyis az oxigén felhasználás mértékét (Gyetvai és Kecskemétiné, 2008).

Az anaerob munkavégzés jellemezhető az anaerob kapacitással és az anaerob küszöbérték meghatározásával is.

• Anaerob kapacitás: az oxigén felhasználás nélkül rendelkezésre álló energiaforrások mennyisége, illetve a szervezetnek az a maximális munkavégző képessége, amelyet oxigén hiányában ki tud fejteni.
• Anaerob küszöb: Az a határ, amelynél az aerob energiatermelést anaerob energiatermelés váltja fel. Minél edzettebb valaki, annál később - azaz magasabb intenzitásnál- következik be az átmenet.

A fokozódó intenzitású terhelés energiaszükségletét a szervezet egyre nagyobb oxigénfogyasztással fedezi, egy bizonyos intenzitás felett nem elegendő a szöveti oxigén kínálat, a piroszölősav nem tud belépni a citrátkörbe és tejsavvá alakul. Az átmenet meghatározásához vérmintavétel szükséges, amelyből kiértékelhetjük a tejsav vagy a belőle képződött laktát koncentrációját. A laktát értékeket (terhelés növekedésével párhuzamosan legalább 8 mintavétel ajánlott) grafikonon ábrázolva a terhelés függvényében leolvashatóvá válik mind az aerob, mind pedig az anaerob küszöbérték a görbe töréspontjainál.
Aerob küszöbérték az első töréspontot jelenti, ameddig a laktát termelés és elimináció még egyensúlyban van, kb.: 2mmol/l laktátkoncentrációig. Jól edzett sportoló ezen a szinten hosszú ideig, akár 1-1,5 óráig is tud sportolni.

Anaerob küszöbérték a második töréspont, a laktátkoncentráció meredek emelkedésének kezdete, átlagosan kb. 4 mmol/l tejsavértéknél tapasztalható. Edzett sportolóknál ezen a szinten végzett terhelés csak kb. 30-40 percig folytatható (Pavlik 2013). Ezen kívül más teljesítmény diagnosztikai eljárások is ismeretesek, lásd:
http://www.jgypk.u-szeged.hu/tamop13e/tananyag_html/tananyag_motoros/ viii33_laborvizsglatok_s_laborvizsglatokat_helyettest_motorikus_tesztek.html

Tananyagunkban csak a gyakorlati képzésben is szereplő laboratóriumi eszközök bemutatása történik.