A társadalmi szféra és a sport
Hogyan viszonyul a társadalom a sporthoz? Hogyan képes a sport meghatározni egy társadalmat, egy várost, régiót, vagy országot? Milyen módon járul hozzá a sport a helyi identitás kialakulásához? Miként hat a városi környezet a sporttevékenységekre? Milyen kapcsolat áll fenn a sportolók száma, eredményessége és a demográfiai, illetve szociális viszonyok között? Vajon a magasabb humánfejlettség több sportolót, jobb eredményeket jelent? Milyen húzó- és taszító erők eredményezik a sporttehetségek vándorlását? Kik vesznek részt versenyzőként és nézőként a sporteseményeken? Miért szeretnek és miért nem kedvelnek bizonyos sportágakat a világ egyes részein? A sport és a társadalom kapcsolatát illetően megannyi, a geográfia eszköztárával vizsgálható kérdés merül fel, melyek közül az alábbiakban - terjedelmi korlátok okán - csak néhányat tekintünk át.
A sporthoz való hozzáállás, illetve a sportolóvá válás szoros kapcsolatban áll a társadalom tagjainak szociokulturális és szocioökonómiai helyzetével. A sportoló mindennapi élete, életvitele, értékrendje, társas kapcsolatai, anyagi lehetőségei, közvetlenül befolyásolhatják a sportágválasztást és abban elért sikereket (Földesiné Szabó Gy. 1999). Hazai felmérések igazolják, hogy a sportoló gyermekek családjaiban az átlagnál magasabb az egy főre eső jövedelem, nagyobb lakásban laknak, a szülők iskolai végzettsége pedig átlag feletti (Bánáti F. 2002). Egressy J. (2005) az úszó versenysport kapcsán megállapítja: az úszást mint versenysportot zömmel a felső középosztálybeli szülők gyermekei választják, de egyre növekszik benne a kifejezetten jómódú családokból jövő gyermekek száma. Sportolóvá válás tekintetében számottevő különbségek alakulnak ki a „települési lejtő" mentén is a nagyobb lélekszámú, városi funkciókkal rendelkező települések javára. Ugyanakkor a sport globalizálódása és kommercializálódása fellazította a sportban mindig kiemelkedő szerepet játszó lokális kötődéseket, soha nem látott migrációs folyamatokat indítva el az élsportolók között (Dóczi T. 2007).
A sport fejlődése globális léptékben is kapcsolatban áll a demográfiai változásokkal, valamint az urbanizációval. A Föld 100 lakójából az 1900-as évek elején 13, az 1960-as években már 32 élt városokban, ami napjainkra 54-re emelkedett. A városi életforma átvétele (városiasodás), a mozgástér beszűkülése megnövelte a sport iránti keresletet: növekedett a rekreációs célú és a versenysportolók száma. Olyan mozgásformák váltak népszerűvé, melyeket a nagyvárosok épülettömbjei között, kis termekben, grundokon lehetett űzni: pl. kosárlabdázás, streetball, röplabdázás, gördeszkázás, aerobic. A felmérések azt igazolják, hogy a városi fiatalok motoros képességei az erő, gyorsaság és a koordinációs képességek terén felülmúlják a kisebb településen élők ugyanezen képességeit, míg az utóbbiak - mozgásban gazdagabb életmódjuk következtében - állóképességi teljesítményükkel tűnnek ki (Bánhidi M. 2011).
Súlyos probléma, hogy a városi népesség és a városok számának növekedése a fejlődő országokban összefügg a túlnépesedéssel, mely az élelmezési gondok és a nyomukban fellépő társadalmi feszültségeken túl együtt jár a mozgástér drasztikus beszűkülésével, a sportinfrastruktúra fejlődésének lemaradásával és a lakosság egészségi állapotának romlásával.
A sportolók száma és eredményessége összefügg az életminőséget kifejező jóléti mutatókkal (humánfejlettség, életminőség, alapszükségletek kielégítése). A kedvezőbb edzéskörülmények, a fejlettebb orvosi háttér, a tudományosan összeállított étrend, a sportolók jobb anyagi és erkölcsi megbecsülése manifesztálódik az egyes országok sportbéli eredményességében is. Annak ellenére, hogy szignifikáns kapcsolat van az eredményesség (pl. az olimpián elnyert érmek száma) és az országok népességszáma között (Bernard, A. B.- Busse, M. R. 2004), az érmek legnagyobb hányadát mégis leginkább a gazdagabb országok versenyzői viszik el.
A jobb megélhetési és felkészülési körülmények, mint húzóerő szerepet kapnak a sporttehetségek migrációjában is. Mivel a sportkarrier viszonylag rövid, a sportból élő versenyzők legtöbbször oda mennek, ahol a legtöbb fizetést kapják (Gaffney, C. 2014). Előfordul persze az is, hogy politikai okok kényszerítik akár új hazába az élversenyzőket (pl. a török Naim Szulejmanoglu esete, aki pályafutása kezdetén még Bulgáriának szállította az aranyérmeket).