Pszichoszomatikus tünetképzés

A pszichoszomatikus tünetképzés vizsgálata serdülőkorban nagy jelentőségű. Egyrészt mert ekkor még nem jellemzőek a későbbi életkorok leggyakoribb betegségei, a krónikus, nem-fertőző betegségek (szív és érrendszeri, daganatos betegségek), másrészt a gyermekorvosi, iskolaorvosi rendelők forgalmának jelentős részét pszichoszomatikus jellegű panaszokról számolók teszik ki. Pszichoszomatikus tüneteknek azokat a tüneteket nevezzük, amelyek nem illeszthetőek be egyértelműen egyetlen betegség tünetcsoportjába sem. Egyrészük ebben a korban testi jellegű, valamilyen fájdalom, pl. fej-, hát- vagy hasfájdalom, vagy szédülés, más részük lelki jellegű, mint például az ingerlékenység, a lehangoltság vagy a kimerültség.

A tünetek nagyszámú előfordulásáról mind a magyar, mind a külföldi felmérések beszámolnak. A HBSC 2010 felmérés eredményei szerint a magyar iskoláskorúak legritkábban a szédülésre panaszkodtak (7-13%), gyakrabban számoltak be alvási problémákról (14-20%) és leggyakrabban valamilyen fájdalomról tettek említést (7-33%) (Költő és Kökönyei, 2011). A panaszok hasonló arányú előfordulásáról olvashatunk kínai, finn, ír és bosnyák serdülők körében is (Cao, Tao, Huang, Wan, Sun, Su és Hao, 2012; Kinnunen, Laukkanen és Kylmä, 2010; Kelly, Molcho, Doyle és Gabhainn, 2010; Cerni-Obrdalj, Gabor, Pivić, Zalihić, Mujanović és Rumboldt, 2010).

A kutatások eredményei szerint a lányok több tünetről számolnak be, és a korral is nő a panaszok előfordulása. Jelentős befolyásoló tényezőnek bizonyult a serdülők testképe, testsúlya: az elhízástól való félelem, a túlsúly több panaszra hajlamosított (Santinello és Vieno, 2007; Sweeting, West és Der, 2007). A kutatások eredményei szerint a pszichoszomatikus tünetképzést jelentősen befolyásolja még a gazdasági és társadalmi státusz és az iskolai stressz is (Gini és Pozzoli, 2013; Pikó és Keresztes, 2006; Elgar, De Clercq, Schnohr, Bird, Pickett, Torsheim és Currie, 2013).