Skip navigation

A belső megtérülési ráta

A belső megtérülési ráta az a kamatláb, amellyel diszkontálva a beruházás nettó jelenértéke éppen zéróra adódik. Meghatározása közelítéssel vagy számítógép segítségével történhet. A belső megtérülési ráta szabály alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyek belső megtérülési rátája magasabb, mint a beruházástól elvárt hozam (vagy a tőke költsége). Több beruházási javaslat rangsorolása esetén a magasabb belső megtérülési rátával jellemezhetőt részesítjük előnyben.

A belső megtérülési ráta a nettó jelenérték mellett a másik legnépszerűbb, leggyakrabban alkalmazott mutató. Előnyei mellett van azonban néhány fontos hátulütője is, amelyeket alkalmazása során nem szabad szem elől téveszteni (4.3. táblázat)

4.3. táblázat A belső megtérülési ráta mutató előnyei és hátrányai

Előnyök Hátrányok
figyelembe veszi a pénzáramok nagyságát és azok időbeli alakulását is a beruházás teljes élettartama alatt nem konvencionális pénzáramlások esetén előfordulhat, hogy több különböző kamatláb mellett is zéró lesz a jelenérték, és értelmezési problémák is adódhatnak
kiszámításához nem kell ismerni a hasonló kockázatú befektetésektől elvárt hozam értékét (a döntéshez persze meg kell határozni) eltérő nagyságrendű beruházási projektek közötti választás esetén félrevezető, ugyanis %-os mutató lévén érzéketlen a projekt nagyságrendjére
sokan úgy érzik, hogy könnyen értelmezni a beruházás megtérülési rátáját, mint a nettó jelenértékét időben eltérő szerkezetű pénzáramlások összehasonlítására alkalmatlan
a leginkább biztosítja a tulajdonosok vagyonának gyarapodását