A belső megtérülési ráta
A belső megtérülési ráta az a kamatláb, amellyel diszkontálva a beruházás nettó jelenértéke éppen zéróra adódik. Meghatározása közelítéssel vagy számítógép segítségével történhet. A belső megtérülési ráta szabály alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyek belső megtérülési rátája magasabb, mint a beruházástól elvárt hozam (vagy a tőke költsége). Több beruházási javaslat rangsorolása esetén a magasabb belső megtérülési rátával jellemezhetőt részesítjük előnyben.
A belső megtérülési ráta a nettó jelenérték mellett a másik legnépszerűbb, leggyakrabban alkalmazott mutató. Előnyei mellett van azonban néhány fontos hátulütője is, amelyeket alkalmazása során nem szabad szem elől téveszteni (4.3. táblázat)
4.3. táblázat A belső megtérülési ráta mutató előnyei és hátrányai
| Előnyök | Hátrányok |
|---|---|
| figyelembe veszi a pénzáramok nagyságát és azok időbeli alakulását is a beruházás teljes élettartama alatt | nem konvencionális pénzáramlások esetén előfordulhat, hogy több különböző kamatláb mellett is zéró lesz a jelenérték, és értelmezési problémák is adódhatnak |
| kiszámításához nem kell ismerni a hasonló kockázatú befektetésektől elvárt hozam értékét (a döntéshez persze meg kell határozni) | eltérő nagyságrendű beruházási projektek közötti választás esetén félrevezető, ugyanis %-os mutató lévén érzéketlen a projekt nagyságrendjére |
| sokan úgy érzik, hogy könnyen értelmezni a beruházás megtérülési rátáját, mint a nettó jelenértékét | időben eltérő szerkezetű pénzáramlások összehasonlítására alkalmatlan |
| a leginkább biztosítja a tulajdonosok vagyonának gyarapodását |