Skip navigation

Juttatások és a választható béren kívüli juttatások (cafeteria)

A juttatások célja elsősorban a lojalitás megteremtése, hosszú távú elkötelezettség biztosítsa és a munkavállalók biztonságérzetének növelése (tehát nem a munkavállalói teljesítmény növelése: attól, hogy étkezési utalványt kap, még nem valószínű, hogy a munkavállaló jobban dolgozik). A juttatásokkal kapcsolatos hazai trend a nemzetközivel ellentétes: nálunk a juttatási csomagot általában csökkentik. A juttatások sokféleképpen rendszerezhetők, ezekre teljes körűen nem térünk ki külön, de íme néhány példa: vannak hangulatjavító juttatások, ilyen például a kedvezményes büfé, vagy az üdültetés, más juttatások szociális jellegűek, pl. egészség- és nyugdíjpénztári hozzájárulás, gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájárulás. Sok esetben alkalmazzák a költség-hozzájárulásokat (például munkaruha, vagy étkeztetés, esetleg a vállalat termékeihez való kedvezményes hozzájutás, továbbképzés támogatása stb.).

Sok esetben a szervezetek, ha egyáltalán adnak béren kívül juttatásokat, azt fix módon teszik, azaz a dolgozóknak nincs választási lehetősége: a munkáltató által kiválasztott formában kapja a juttatást (pl. adott összegű étkezési jegyet/utalványt kap mindenki). A béren kívüli juttatások (bizonyos esetekben és ez jogszabályban meghatározott, évről-évre változik) kedvező adózásúak, ezért a munkáltatónak jobban megéri, mint a bérben való kifizetés. Ha a szervezet képes a dolgozók egy havi bérénél magasabb összeget rászánni a juttatásokra évente, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy nem fix módon, hanem választható formában biztosítja a béren kívüli juttatásokat: ez az ún. cafeteria rendszer.

A cafeteria a béren kívüli juttatások olyan rendszere, melyben a dolgozó igényeinek megfelelően választhat a különböző szolgáltatások menüjéből egy meghatározott keretösszegig (jellemzően bruttó összeg van meghatározva). A cafeteria rendszer, vagy más néven VBKJ (választható béren kívüli juttatások) előnye, hogy általában jobban erősíti a szervezeti elkötelezettséget, mint egy hagyományos, azaz nem választható juttatási rendszer, a munkatársak nyomon követhetik, hogy munkabérükön túl mennyit költ rájuk a szervezet, a vállalat pedig itt is adót takarít meg.

A cafeteria rendszer bevezetésének, kialakításának első kérdése, hogy milyen szolgáltatások közül választhatnak majd a munkatársak és mennyit kínáljunk fel. Általában 8-12 szolgáltatást szoktak felkínálni, mivel a túl sok választási lehetőség átláthatatlanná teszi a rendszert, és kihasználatlansághoz vezet. A csomagba kerülő szolgáltatások az adószabályok változásával párhuzamosan évente felülvizsgálhatók, és szükség esetén változtathatók. A munkatársaknak általában előző év decemberéig kell jelezniük, hogy keretüket milyen formában szeretnék felhasználni. Nem minden juttatást visznek be a cafeteriába, meg lehet tartani azon kívül is bizonyos fixen nyújtott juttatási elemeket. Érdemes olyan szolgáltatásokat a csomagban tartani, melyek viszonylag kevés adminisztrációt igényelnek (pl. utalványok rendszere), míg kerülni azokat, melyek alkalmat adnak a visszaélésre illetve nagy az élőmunka igényük (pl. számlával igazolt tételek).

További lényeges kérdés, hogy mennyit költsön a vállalat ilyen szolgáltatásokra. Éves szinten dolgozónként legalább egy havi bruttó bérnek megfelelő összeget célszerű erre fordítani (ez nyilván a szervezet anyagi helyzetétől és hozzáállásától is függ), ennél alacsonyabb összegnél nem biztos, hogy megéri a bevezetés, mivel a legfőbb előny, a választási szabadság az alacsony összeg miatt nem tud megvalósulni, ugyanakkor az adminisztrációs költség magas. A rendszer bevezetése előtt a szervezet általában mérlegeli, hogy eddig mennyit költött juttatások formájában dolgozóira, majd számításba veszi a rendszer bevezetésének költségeit. Elképzelhető, hogy az intézménynek a cafeteria rendszer bevezetése nem jelent feltétlenül többletkiadást, hiszen esetleg ugyanazt a keretösszeget eddig is dolgozóira költötte, csak most ez az összeg az igényeknek megfelelően és hatékonyabban hasznosul, illetve az eddig is nyújtott szolgáltatások most már egységes rendszerben állnak a munkavállalók rendelkezésére. További előnye a rendszernek, hogy a dolgozók is tisztába lesznek az egyes szolgáltatások költségeivel és közterheivel. A munkaviszony megszűnése esetén általában az időarányos részt engedik felhasználni.

Fontos kérdés, hogy mely munkavállalói csoportok milyen összegű keretet kapjanak. Az egyik lehetőség, hogy mindenkinek azonos keretösszeget ajánl fel a vállalat, azaz a kezdő pozíciókban épp annyi a keret, mint a legfelsőbb vezetői szinteken. Lehetőség van a differenciálásra a munkaköri hierarchia (pozíció) vagy pl. a szervezetben eltöltött idő, az életkor, és még számtalan más ismérv mentén, de teljesítmény alapján nem tehetünk különbséget (erre a bérnél van lehetőség). Arról is dönteni kell, hogy a részmunkaidőben dolgozók, határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak, vagy éppen a szervezettől tartósan távol lévők (pl. aki 6 hónapon túli betegszabadságon van), milyen mértékben részesüljenek ezekből a juttatásokból [7].

A cafeteria rendszer nyilvántartására érdemes szoftvert vásárolni. Ezek a dolgozók számára lehetővé teszik a kalkulációt úgy, hogy a szolgáltatásonként beírt nettó összeghez automatikusan bruttó összeget kalkulálnak. Mivel az egyes szolgáltatások igénybevétele más adó- és közterheket von maga után, a munkavállalók a rendszer segítségével követni tudják, hogy az általuk összeállított csomag nettó és bruttó értéke hogyan alakul. A programnak illeszkednie kell a szervezet bérügyi rendszeréhez. Az elektronikus nyilatkoztatás előnye az egyszerűség és gyorsaság, de figyelni kell arra, hogy az üzem, gyáregység azon területein dolgozók is tudjanak elektronikusan nyilatkozni, akik nem dolgoznak számítógéppel (pl. speciálisan kialakított számítógép állomások az üzem területén), főként, ha a rendszer interneten nem, csak intraneten érhető el.
A cégek egy része ugyanakkor jellemzően papír alapon nyilatkoztatja a dolgozókat, a nyilvántartásra pedig általánosan elterjedt programokat (pl. Excelt) használnak (ez főként kisebb vagy közepes méretű vállalatoknál kivitelezhető).

Az e-cafeteria
Bár az utalványos rendszerek sok előnnyel rendelkeznek, az utalványok kezelése azért nem könnyű. A rendeléstől a leszállításig eltelik néhány nap, az utalványok szigorú számadásúak, nagyobb cégeknél a szortírozásuk is tetemes időt vehet igénybe. Az utalványok szervezethez való eljuttatása szállítási költséget jelentett a megrendelő munkaadóknak. (Emellett kezelési költsége is volt, de ez az elektronikus rendszereknél is megjelenik, a kérdés a mértéke.) Éppen ezért merült fel az elektronikus cafeteria ötlete, mely egyfajta kártyaként működik, ahová az összes utalványérték feltölthető. Vásárláskor ki kell választani, hogy melyik „utalvány"-ból szeretnénk fedezni az összeget és az - ahogy a bankkártyás vásárlásoknál is - a kártyáról levonásra kerül.
Ez lényegesen megkönnyíti a szervezet számára az „utalványok" munkavállalókhoz való eljuttatását, hiszen azt egy egyszerű átutalással meg lehet oldani. További előnye, hogy a valamilyen okból nehezen elérhető dolgozók (pl. akik több műszakban, vagy távoli telephelyeken dolgoznak) is azonnal hozzájutnak az utalványok értékéhez. Ezen kívül itt megszűnik az utalványok címleteiből adódó probléma is, pontosan annyit fizetünk, amennyibe a választott szolgáltatás kerül. Előny lehet az is, hogy ha a kártya elvész, attól a fel nem használt összeg megmarad (ugyanúgy letilthatók, ahogy bankkártyák, és pótkártya igényelhető).
A kártyás rendszerek nehézsége ugyanakkor, hogy a családtagok részére járó juttatások is csak az adott kártyára tölthetők fel és a tulajdonos jelenlétében használhatók fel, ha nem hoznak létre társkártyákat (a kibocsátótól függ, hogy ajánl-e fel társkártya lehetőséget, és hány társkártyát lehet kiváltani). Az elköltött összegek követése valamivel nehézkesebb, mint a papír alapú utalványoknál. Általában interneten követhető vagy telefonon kérhető le az egyenleg, illetve az igénybe vett szolgáltatás után a bizonylat is tartalmazza a még felhasználható összeget. Ugyanakkor - ha nem őrizzük meg ezeket a bizonylatokat - nehéz fejben tartani, hogy még mennyit használhatunk fel, szemben a papír alapú utalványokkal. Emellett a kártyás rendszerek még kevésbé elterjedtek, így nem használhatók fel olyan széles körben, mint az utalványok, hiszen nincs mindenhol kártyalehúzó. A kártya általában a munkavállalók számára ingyenes, a munkaadó fizet a kártyákért és a szolgáltatásért. Hazánkban ilyen e-cafeteria jellegű kártya pl. a SZÉP kártya.
Forrás: www.hrportal.hu

A cafeteria rendszer bevezetése előtt a szervezetnek érdemes kérdőíves felmérést illetve fókuszcsoportos vizsgálatot készítenie arról, hogy a munkavállalók milyen juttatásokat szeretnének igénybe venni. Az adatgyűjtési procedúra egyrészt felhasználható a munkavállalók tájékoztatására, másrészt arról is szerezhetünk információt, hogy hogyan vélekednek a dolgozók a jelenlegi juttatási rendszer negatívumairól és mik azok a pozitív elemek, melyeket esetleg érdemes megtartani.
A cafeteria rendszerek hazánkban a vállalatok és munkavállalók körében a választhatóság mellett főként a kedvező adózás miatt voltak népszerűek. A cafeteria elemek adóvonzatával kapcsolatosan elsősorban a személyi jövedelemadóról szóló törvényt érdemes áttekinteni, de emellett más jogszabályok ismerete is szükséges ahhoz, hogy egy költségtakarékos rendszert lehessen összeállítani. 2010-től a legtöbb cafeteria elemet megadóztatták, de sok esetben még így is kedvezőbb ezeket adni, mint ugyanazt az összeget bérként kifizetni.

A cafeteriával szemben ugyanakkor több kritika is megfogalmazódott. Ez a rendszer, ahogy a nem választható juttatások rendszere is, kötött felhasználású, nem tudunk belőle félrerakni, felhalmozni, nem épül be a nyugdíjba, nem válik a gyed vagy az álláskeresési járadék alapjává. Vissza is lehet vonni, tehát bár bizonyos tekintetben bér jellegű, Artner (2011) szerint inkább a zsebbe adott fizetéshez hasonló: rövid távon úgy tűnik, mind a két fél jól jár (az adómegtakarítás miatt), hosszú távon ugyanakkor a munkavállalót éri hátrány.

[7] A cafeteria munkajogi buktatóinak egyikeként említi Kovács (2011), hogy a cafeteria nem sorolható be egyértelműen a munka díjazásának három Mt. által említett fajtája közé, melyek a munkabér, költségtérítés és a szociális juttatás. Ebből következően pedig számtalan kérdés merül fel pl. azzal kapcsolatban, hogy járnak-e cafeteria juttatások a munkavégzés hiánya esetén, hogyan érvényesül az egyenlő bánásmód elve a cafeteria juttatásoknál stb.