A forgóeszközök
A befektetett eszközök után nézzük meg a forgóeszközök tartalmát! A forgóeszközökön belül megkülönböztetjük a készleteket, a követeléseket, az értékpapírokat és a pénzeszközöket.
A készleteken belül is (a hasznosítás céljától, keletkezési módjától függően) többféle vagyonelemet lehet elkülöníteni. Az első csoportba tartoznak a vásárolt készletek, amelyeket a szállítóktól szerzünk be, ezen belül megkülönböztetjük
- az anyagokat, amelyeket az értékesítendő termékek előállítása vagy a szolgáltatások nyújtása során fognak felhasználni, és
- az árukat, amelyeket a rendszeres üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak.
A készletek másik csoportjába a saját termelésű készletek tartoznak, amelyek a beszerzett erőforrások (többek között az anyagok) átalakításával jönnek létre. Ezen belül a készültségi állapot szerint beszélünk
- befejezetlen termelésről, amely a termelés, a feldolgozás valamely fázisában van,
- félkész termékről, amely egy konkrét termelési vertikumon már keresztülment, raktárra vehető, értékesíthető, de a vállalaton belül még tovább felhasználható,
- késztermékről, amely már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre vár.
A saját termelésű készletek tartalmának érzékeltetésére vegyük az autógyártást. A futószalagon haladó, munkaműveletek végzése alatti állapot a befejezetlen termelés, amikor az autó legördül a futószalagról és minden szükséges műveletet elvégeztek rajta, akkor válik késztermékké. Tegyük fel, hogy az autógyár maga állítja elő a féltengelyeket is, amit beépít az autókba. Az elkészült féltengely félkész terméknek minősül, mivel ez beépíthető a gyárban készülő autókba, de önállóan is értékesíthető, biztosítva ezzel a már forgalomban lévő autók alkatrész utánpótlását. Ha a féltengelyek gyártására egy önálló vállalat szakosodott, amelytől az autógyár megveszi, hogy beépítse az autókba, akkor ez a féltengely a féltengely gyártónál készterméknek, az autógyárban viszont anyagnak minősül.
A követelések azok a különféle szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek általunk már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert ügyletekhez (termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtásához, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez) kapcsolódnak.
A forgóeszközök között értékpapírként a forgatási célból, átmeneti, nem tartós befektetésként vásárolt értékpapírokat kell kimutatni. Vegyük észre, hogy az értékpapírok a megszerzés céljától függően megjelenhetnek a befektetett és a forgóeszközök között is. Fontos, hogy nemcsak rövid (12 hónapon belüli) futamidejű értékpapírok lehetnek forgóeszközök, mert a besorolás nem az értékpapír futamidejétől, hanem a befektető szándékától, céljától függ. Tehát például a megvásárolt részvény lehet befektetett (pénzügyi) eszköz és forgóeszköz is, attól függően, hogy mi a jövőbeni célunk: tartós befolyásolási, tartós hozam (osztalék) szerzési lehetőség vagy csak spekulációs szándék (árfolyamnyereséggel továbbadni). Természetesen egy 6 hónapos futamidejű diszkont-kincstárjegy csak forgóeszköz lehet.
A pénzeszközök között jelenik meg a készpénz és a bankszámlapénz. Mind a készpénz, mind a bankszámlapénz megjelenhet hazai pénznemben (forintban) és külföldi pénznemben (valutában illetve devizában) is. Minden vállalat működtet (forint és/vagy valuta) pénztára(ka)t, amely(ek) a készpénzforgalom lebonyolítását szolgálja(k). Törvényi előírás, hogy minden vállalatnak nyitnia kell legalább egy olyan bankbetétszámlát (elszámolási betétszámlának szokás nevezni), amelyen keresztül az átutalásokat intézi.