Skip navigation

Miért kell üzleti terv?

Számos kutatás foglalkozott a tervezés problematikájával a hazai KKV szektor esetén, és a felmérések mindegyike - bár különböző arányokat meghatározva - rámutatott két meglehetősen sajnálatos tényre:

  • egyrészt a hazai KKV-k meghatározó része nem folytat semmilyen érdemi tervezési tevékenységet,
  • másrészt a hazai gyakorlatban az „üzleti tervnek nevezhető alapdokumentumok" gyakorlatilag hiányoznak a cégek életéből, illetve ha mégis elkészítik, akkor azt külső kényszer hatására, kötelező megoldandó feladatként teszik (például hitelkérelem, illetve pályázat köztelező mellékleteként készítik el).

Pedig az üzleti tervezésben a kisebb cégek esetében is komoly lehetőségek rejlenek. Számos érv sorolható fel, amely alátámaszthatja a kisebb cégek esetében is az üzleti tervezés létjogosultságát:

  • kidolgozása során a vállalkozó kitűzi a reálisan megvalósítható célokat, feltérképezi a vállalkozás adottságait, környezetét, meghatározza a szükséges teendőket, várható akadályokat, elérhető eredményeket,
  • megalapozza a hatékony működést és minimalizálja a kockázatot,
  • lehetővé teszi a vállalkozás teljesítményének mérését, a tervtől való eltérés jelzi az esetleges beavatkozás szükségességét,
  • későbbi tervezés kiindulópontjául szolgálhat.

A KKV-k esetében jelentős problémát jelent, hogy nagyrészük alultőkésített, így likviditási gondot okozhat az alacsonyabb forgótőke szint. Továbbá a finanszírozási igények meghatározása sem zökkenőmentes, hiszen általában a KKV-k nem rendelkeznek kialakult előrejelzési rendszerekkel, emellett nem jellemző, hogy szakképzett menedzsment és pénzügyi szakemberek állnak a szervezet mögött. A forrásokat tekintve kijelenthető, hogy a KKV-k magatartását jelentős mértékben meghatározza az, hogy korlátozott mértékben állnak források rendelkezésükre. Ebből következően alapvetően rövid távú gondolkodás jellemző a KKV-kra, hosszú távú, stratégiai terveket jellemzően nem készítenek.

Hasonló komoly problémát jelent a tervezés megalapozottsága és egyáltalán a döntések meghozatala. A kis- és középvállalkozások ezen a területen is hátrányban vannak, sőt krónikus információhiányuk gyakran fennmaradásukat is veszélyezteti, mivel sem a kedvező üzleti lehetőségekről, sem a támogatási forrásokról nincs tudomásuk. Ráadásul esetükben gyakran inkább érzelmi döntések, illetve megérzések, semmint megalapozott üzleti kalkulációk mentén formálódik a végső döntés. Összegezve: a kisebb vállalkozások az üzleti tervezés során általában kisebb információbázison alapuló, kevésbé szakmai döntéseket hoznak, mint a nagyvállalatok.