A pénzügyi döntések csoportosítása
Az eszközlekötési döntések a cég eszközeinek nagyságára vagy szerkezetére irányulnak, azaz elsősorban az eszközoldalt célozzák. Ilyen döntés például egy licenc megvásárlása, vagy a házipénztárban tartandó készpénzkészlet nagyságának meghatározása. Ezzel szemben a forrásbevonási döntések során a mérleg forrás oldalát tartjuk szem előtt, és ennek során alakul ki és módosul a vállalatok tőkeszerkezete. Ilyen döntésre példa lehet egy bankhitel felvétele vagy a szállítók irányában a fizetési határidő meghosszabbításának kezdeményezése.
A hosszú távú döntések hosszú távra (egy évnél hosszabb időtávra) határozzák meg a vállalat működésének feltételeit. A rövid távú döntések ezzel ellentétben csupán rövid távon (azaz egy éven belül) befolyásolják a vállalkozás tevékenységét.
A kétféle szempontot egyidejűleg figyelembe véve összesen négy kategóriába sorolhatjuk a pénzügyi döntéseket, ahogy ez az 4.1 ábrán is látható.
4.1.ábra A pénzügyi döntések csoportosítása
Eszközlekötési döntések | Forrásbevonási döntések | |
Eszközök | Források | |
Hosszú távú döntések | Befektetett eszközök (A) | Saját tőke Hosszú lejáratú kötelezettségek (B) |
Rövid távú döntések | Forgóeszközök (C) | Rövid lejáratú kötelezettségek (D) |
A hosszú távú eszközlekötési döntések (más néven: befektetések) során arról dönt a vállalkozás, hogy milyen fajta hosszú élettartamú eszközökbe, mikor és milyen összegben hajtson végre befektetéseket (A). A befektetési döntések során az a cél, hogy olyan eszközökre tegyen szert a vállalkozás, amelyek működtetése révén növelhető a vállalat értéke. A beruházás fogalma ennél egy szűkebb kategóriát ölel fel, és a befektetés egy olyan fajtáját jelenti, amelynek során a pénzt valamilyen anyagi vagy nem anyagi eszköz, tehát reáljószág megvásárlására fordítják, kizárva ebből a körből az úgynevezett pénzügyi befektetések lehetőségét.
A hosszú távú forrásbevonási (vagy finanszírozási) döntések során arról dönt a vállalkozás, hogy milyen típusú finanszírozási forrásokkal teremtse meg a működés hosszú távú fedezetét (B). A hosszú távú finanszírozási döntések általános célja a szükséges források előteremtése elkerülve, hogy a feltétlenül szükségesnél magasabb forrásköltség felmerülését.
A rövid távú eszközlekötési döntések a forgóeszközök szerkezetét és nagyságát befolyásolják (C), azaz milyen készletállomány mellett működjön a vállalat, milyen feltételeket biztosítson a vevők számára az értékesítés során illetve, hogy mennyi pénzeszközt tartson készpénzben. Az effajta döntések célja általánosan a zavartalan napi működés lehetőségének megteremtése lehet.
A rövid távú forrásbevonási döntések során a vállalkozás a rövid lejáratú források igénybevételéről határoz (D). A rövid távú eszközlekötési és forrásbevonási döntések a gyakorlatban szorosan összekapcsolódnak, ezért szokás a mindkettőt magába foglaló forgótőke menedzsment néven utalni a vállalkozások ilyen irányú tevékenységére.