A mérleg eszköz oldala
Tekintsük át először a vállalkozások alapvető eszköz-forrás szerkezetét!
Az eszköz olyan múltban lezajlott esemény hatására keletkezett, a jelenben meglévő, ellenőrzésünk alatt álló erőforrás, amely valamilyen jövőbeni gazdasági előnyöket biztosít. Például egy kereskedelmi tevékenységet folytató vállalat árut vásárolt, amely jelenleg a raktárban van, és jövőbeli hasznosítása (eladása) pénzbevételt fog biztosítani.
Attól függően, hogy a jövőbeni haszonra mikor és hányszor számíthatunk az eszközöket befektetett és forgóeszközökre oszthatjuk. A befektetett eszközök több termelési (működési) ciklusban, tartósan töltik be ugyanazt a szerepet és biztosítanak előnyöket a vállalatnak, azaz hasznosításuk túlmutat a számvitel szokásos 12 hónap hosszúságú elszámolási periódusán, az üzleti éven. Ezzel szemben a forgóeszközök jellemzően egy üzleti éven belül megszűnnek, átalakulnak. Az eszközök elsődleges besorolása a befektetett és forgóeszközök közé a vállalati tevékenységtől függ, a vállalat dönti el, hogy rendeltetésük, használati jellegük alapján melyik csoportba kerülnek.
Például egy megvásárolt épület, ha arra kívánjuk használni, hogy ott folyjon a cég tevékenysége, abban működjön a számviteli osztály, abban tárgyaljon a menedzsment az üzleti partnerekkel befektetett eszköznek minősül. Ezzel szemben, ha a vásárlás célja kifejezetten az értékesítés, akkor már forgóeszköznek minősül (hiszen csak egyetlen üzleti tranzakció tárgya lesz). Ugyanígy, ha például kölcsönadunk 1.000.000 Ft-ot, a futamidőtől függően lehet befektetett eszköz (ha a lejárata 1 éven túli), de lehet forgóeszköz is, ha a lejárati ideje rövidebb, mint 12 hónap.