A finanszírozás alapelvei

A finanszírozási döntéseket számos tényező befolyásolja:

• A felhasználhatóság időtartama. Mikor hozzáférhetők a források, milyen ütemezéssel kell a pénzt visszafizetni?
• A forrás költsége. Mennyibe kerül ténylegesen egy adott forrás bevonása, és hogy viszonyul a vállalkozás jövedelemtermelő képességéhez?
• A kockázat. Milyen kockázatoknak lesz kitéve a vállalkozás, ha egy adott forrást használ?
• Az elérhetőség. A vállalkozás számára ténylegesen milyen források érhetők el?
• A rugalmasság. Milyen nehézségek merülhetnek fel a források szükségletek szerinti felhasználásában?
• A befolyás. Az adott forrás bevonása milyen mértékben akadályozza a vállalkozót a vállalkozás irányításában?

Ezen problémák alapján megfogalmazható néhány finanszírozási alapelv, melyek hüvelykujj-szabályként alkalmazhatók a finanszírozási döntések során:

1. A lejárati illeszkedés elve. A források lejárata, a kötelezettségek időbeli szerkezete lehetőség szerint minél jobban illeszkedjen az eszközök megtérüléséhez.
2. A rentabilitás elve. A beruházás jövedelmezősége haladja meg a tőke költségét. (Szokás ezt a követelményt tőkeköltség szabálynak is nevezni.)
3. A biztonság elve. A forrással összefüggő pénzügyi kötelezettségek ne zavarják meg a vállalkozás forgalmi folyamatait, mivel ez könnyen csődhelyzethez vezethet.
4. A normativitás elve. Számoljunk azzal, hogy a finanszírozók megkövetelnek bizonyos standardokat, normákat azoktól, akik számára forrást biztosítanak.
5. A rugalmasság elve. Ügyeljünk arra, hogy a tőkeszükségletet rugalmasan kezeljük, és kerüljük el a szükségtelen költségeket. (A biztonság és a rugalmasság elve szembe kerülhet egymással.)