A javadalmazási rendszerek, elvek, a javadalmazási csomag
Egy kisebb vállalkozásnál, ahol a munkaköri hierarchia nem stabil, hanem gyorsan változó, vagy nincs meg az előrelépés lehetősége a lapos szervezeti forma (kevés szervezeti szint) miatt, jellemzően az egyénre épülő rendszereket alkalmazzák. Ezek a következők: kompetencia alapú rendszer (az egyén bére attól függ, milyen kompetenciákat birtokol), teljesítményen alapuló rendszer, rangidősségen alapuló bérezés (minél régebben tagja a szervezetnek, annál magasabb a bére). Utóbbi hazánkban inkább a pénzbeli elismeréseknél, és nem a bérnél jellemző (pl. törzsgárda jutalom), mivel a lojalitás nem igazán érték (kivételt a közszféra képez).
Míg azoknál a vállalatoknál vagy szervezeteknél (pl. multik egy része vagy a közszféra), ahol viszonylag magas a szervezeti piramis és jól kidolgozott munkakörök és karrierutak vannak, elsődlegesen a munkakörre épülő rendszerek tekintik alapnak és ezeket egészítik ki az egyénre épülőkkel (Bokor et al. 2007). Ez annyit jelent, hogy az egyén bérét alapvetően a munkakörének a besorolása határozza meg, azaz a munkaköröknek van egy bérben is megnyilvánuló értéke a szervezet számára (pl. gondnoki munkakörben adott fix összeget lehet keresni) és ez jelenti a bérezési rendszer alapját.
A munkakörök értéke és a bér:
A munkakör értéke tehát elválik az azt betöltő egyéntől (annak teljesítményétől), az adott munkakörben a betöltőtől függetlenül meghatározzák az elérhető keresetet, a fizetési sávot. Minél komplexebb a munkakör: azaz minél bonyolultabb, nem rutinjellegű feladatok tartoznak a munkakörbe, minél több kompetencia kell az ellátásához, minél nagyobb felelősség tartozik a munkakörhöz, annál nagyobb lesz az értéke a szervezet számára, így annál nagyobb lesz a munkakörben elérhető bér is. Az ilyen rendszerekhez a munkakörök súlyát, értékét kell meghatározni és egy munkaköri hierarchiát, sorrendet kialakítani. Ez a munkakör értékelés folyamata.
A kompetencia alapú bérezés nevéből következően a kompetenciákon alapul: ez jelen esetben a munkavégzéshez szükséges szakértelmet, személyes készségek, képességek, tulajdonságok, motivációk együttesét jelenti. Ez a bérezési rendszer ún. inputorientált rendszer, melynek során kompetenciasávokat hoznak létre, a sávok közötti mozgást pedig nem a szervezetben eltöltött időhöz, hanem az egyéni fejlődéshez kötik. Ha az egyén a szervezet számára értékes kompetenciát szerez meg, a szervezet azt magasabb bérrel díjazza.
A kompetencia alapú bérezés előnyei és hátrányai:
A kompetencia alapú rendszer előnye, hogy állandó fejlődésre ösztönöz, a szervezet a munkatársak képzettségének növekedésével nagyobb rugalmasságot ér el, mivel nő a helyettesíthetőség lehetősége (a munkatársak a speciális ismeretek helyett átfogó tudásra tesznek szert). Hátránya ugyanakkor, hogy a dolgozók kihasználatlan képességeket halmozhatnak fel (pl. olyan képzéseken szereznek papírokat, amire a szervezetnek nincs szüksége). Elsősorban akkor érdemes alkalmazni, ha a munkavégzés csoportmunkára vagy szakértői munkára épül. Fontos pontosítani és a munkatársak számára is egyértelművé tenni, hogy mely kompetenciákat díjazza a szervezet (pl. elképzelhető, hogy a szervezet csak bizonyos nyelvismeretet díjaz, nem általában a nyelvismeretet). Probléma lehet az elavult kompetenciák díjazása: ha a szervezet számár a nyelvismeretet a nyelvvizsgák meglétével lehet igazolni, az nem jelenti szükségképpen azt, hogy az adott munkavállaló 2 év múlva is rendelkezik az adott kompetenciával. Ha a szervezet is hozzájárul egyes kompetenciák megszerzéséhez, érdemes kiköti, hogy ezért cserébe a szervezet mennyi szervezetnél eltöltött időt vár el.
A teljesítményhez kötött bérrendszer a munka eredményétől mechanikusan függő, tág határok között ingadozó rugalmas béreket eredményez. A teljesítménybér lehet az egyén, a csoport, vagy a szervezet teljesítményéhez kötött. A csoportos teljesítmény díjazása azért problematikus, mert csökken a személyes hozzájárulás érzése, ugyanakkor előnye, hogy bátorítja a sokoldalúságot. Sok esetben, különösen vezetői pozíciókban gyakori, hogy a szervezet teljesítményhez kapcsolják az egyéni bérezést, pl. nyereségrészesedést adnak. Ez ösztönzően hathat a munkatársakra, ugyanakkor felerősítheti a szervezeten belüli versengést, és nemcsak a teljesítmény növelésére ösztönöz, hanem a teljesítmény értékelésének manipulálására is csábít.
A rangidősség szerinti bérezést önállóan egyáltalán nem, csak más bérezési elvekkel együtt alkalmazzák. Itt a szolgálatban eltöltött idő alapján adják a bért, ami hosszú távú, tartós munkaviszony létesítésében teszi érdekeltté az alkalmazottakat. Mivel a tartós munkaviszony egyre kevésbé értékes a szervezetek számára, ez a bérezési forma viszonylag ritka. Speciális esetekben, mint például a közszolgálat, még alkalmazzák, máshol elsősorban bizonyos juttatásoknál veszik figyelembe
Bérek jogszabályi háttere
A Munka Törvénykönyve az időbér és a teljesítménybér fogalmát ismeri. Az alapbért időbérben kell meghatározni. Az alapbér a munkaszerződés kötelező tartalmi eleme. A munkabér megállapítható időbérként, teljesítménybérként vagy e kettő kombinációjaként.
Alapbérként legalább a minimálbért kell meghatározni, ez 2015-ben bruttó 105.000 Ft. A törvény ismeri még a garantált bérminimum fogalmát (a köznyelvben ezt hívják diplomás minimálbérnek, ami több szempontból is hibás meghatározás). A garantált bérminimumot a legalább középfokú iskolai végzettséget igénylő munkakörökben, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörökben kell alkalmazni (2015-ben ez 122.000 Ft.), tehát nem az egyéntől, hanem a munkakörtől függ ennek alkalmazása. Ha diplomást olyan munkakörben alkalmaznak, melynek nem kell középfokú szakképzettség, akkor nem illeti meg a garantált bérminimum. (Ezek mellett a Munka Törvénykönyvében találkozhatunk még a garantált bér fogalmával is: ez a teljesítménybérezésnél előírás: a kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállalók esetén legalább az alapbér felét elérő garantált bér megállapítása kötelező.)
A bér kifizethető készpénzben vagy bankszámlára, ma már jellemzően az átutalásos bérfizetés az elterjedt, de a munkavállaló nem kötelezhető számlanyitásra (kivéve, ha az a kollektív szerződésben szerepel). A bért a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig ki kell fizetni. A munkabért főszabályként forintban kell kifizetni. Nem fizethető ki viszont a bér utalvánnyal vagy más fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló formában.
Forrás: Munka Törvénykönyve
A javadalmazási csomag elemeinek többfajta csoportosítása is létezik, ezek közül az egyik lehetséges kategorizálás a következő:
- alapbér
- az alapbér jogszabályi előírások vagy kollektív szerződés alapján megállapított pótlékai (műszakpótlék, ügyeleti pótlék, túlóra pótlék)
- változó nagyságú bérrész
- egyösszegű jutalmak, bónusz, prémium
- rendszeres juttatások: például étkezési jegy, utazási támogatás
- rendkívüli juttatások
- nem pénzjellegű ösztönzők