Forgótőke-menedzsment
A forgóeszközökkel és a rövid lejáratú forrásokkal kapcsolatos döntések elterjedt összefoglaló elnevezése: a forgótőke menedzsment. A forgótőkével kapcsolatos stratégia meghatározásakor hasonló szempontokat kell mérlegelni, mint a hosszú távú pénzügyi döntések során, azaz, hogy milyen hatást gyakorolnak a vállalat hozamára és kockázatára, és ezen keresztül a tulajdonosok vagyonára. A rövid távú döntések azonban valamivel egyszerűbbek és talán kevésbé kritikusak. Ennek okai a következők:
- nem determinálják hosszú időre a vállalkozás működési feltételeit és pénzügyi helyzetét,
- általában könnyebb és viszonylag kevésbé költséges a visszafordításuk, megváltoztatásuk,
- a rossz rövid távú döntések kevesebbe kerülnek a vállalat számára.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a rövid távú pénzügyi döntések kevésbé fontosak a vállalat számára. A forgótőke általában a vállalkozás eszközeinek és kötelezettségeinek egy jelentős részét foglalja magában. A termelő vállalatoknál a forgóeszközök átlagosan a 40 - 50 %-át képezik az összes eszköznek, míg a rövid távú kötelezettségek 25 - 30 %-át. Szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoknál a forgóeszközök aránya még magasabb lehet.
A cég által követett rövid távú pénzügyi politika hatása két területen követhető nyomon.
- A cég forgóeszközökbe történő befektetésének méretében. Ezt általában a cég összes eszközéhez viszonyítva mérik. A rugalmas vagy alkalmazkodó rövid távú pénzügypolitika egy viszonylag magas „forgóeszköz - összes eszköz" arányt támogat. A szigorú rövid távú pénzügypolitikával egy alacsonyabb „forgóeszköz - összes eszköz" aránnyal jár együtt.
- A forgóeszközök finanszírozásának területén. Ez a forgóeszközök finanszírozásához felhasznált rövid távú hitelek (vagyis rövid lejáratú kötelezettségek) és a hosszú távú hitelek egymáshoz viszonyított arányaként ragadhatjuk meg. A forgóeszközök finanszírozásával részletesen foglalkozunk a modul befejező leckéjében.