Skip navigation

A funkcionális szervezeti forma

A funkcionális szervezet tehát egydimenziós szervezet, nevét onnan kapta, hogy a munka megosztása ebben a típusban szakterületek alapján történik. A funkcionális szervezetet az alábbiakkal jellemezhetjük:

A tervezési, döntési, vezetési, szervezési, irányítási és ellenőrzési tevékenységek a szervezeten belül a funkciók szerint, szakterületenként rendeződnek (pl. megtalálhatjuk a beszerzés, gyártás, értékesítés részlegeit stb.)

A hatáskörök általában centralizáltak: a felső vezetés gyakorolja a döntési jogköröket és állapítja meg a döntési szintek delegálásának módját. 

A szabályozottság, a hierarchia döntő elem a szervezet működésében, a kommunikációra elsősorban az alá-fölé rendelt viszonyokban kerül sor, azaz a funkcionális szervezetre a vertikális koordináció jellemző (felülről lefelé illetve lentről felfelé gyorsan áramlik az információ), a horizontális kommunikáció általában csak informális (az egyes funkcionális egységek nem igazán tudnak egymás munkájáról). A funkcionális szervezetben megtalálható törzskar olyan szervezeti egységet takar, amely a felső vezetés mellett tanácsadó funkcióval bír, de a szervezet egységeit illetően nincs utasítási joga (pl. ilyen lehet a jogtanácsos, ha a szervezet nem szervezte ki ezt a tevékenységet egy ügyvédi irodához).

2.1. ábra A funkcionális szervezet sémája

Forrás: Dobák 1999 alapján 

 

Milyen szervezeti környezetben működnek jól a funkcionális szervezetek? 

Funkcionális szervezetet alapvetően akkor érdemes kialakítani, ha:

  • alig változó, stabil a piaci környezet, a technológia változatlansága mellett
  • könnyen áttekinthető a tevékenységrendszer, átlátható a termék- és vevőkör.

A funkcionális szervezet legfőbb előnye, hogy gazdaságosan működtethető, nem véletlen, hogy ma is az egyik legnépszerűbb szervezeti forma. Az ilyen típusú szervezetekben a specializáció foka oly mértékű, hogy az minimalizálja az egységköltséget, növeli a termelékenységet. A standardizálás, a munkafolyamatok szabályozottsága csökkenti a koordinációs költségeket, az információ vertikálisan gyorsan áramlik, és ha nem túl magas a szervezeti piramis, akkor a torzulás is minimális. További előny, hogy ez a szervezeti forma egyszerű, mindenki számára világos, áttekinthető. Stabil piaci környezetben a tervezés, és a stratégia kialakítása egyszerű, kevés vállalati erőforrást emészt fel

A funkcionális szervezetnek azonban hátrányai is vannak, ezek a következők:

  • Az erősen specializált egységekre jellemző a funkcionális vakság (a saját területéhez mindenki ért, de nincs rálátása más funkcionális területekre).
  • Növekvő szakmai munkamegosztás, növekvő szervezeti méret esetén az osztályok száma túlburjánzik és a tevékenységek egyre nehezebben láthatók át.
  • A környezethez való alkalmazkodási készsége romlik, különösen, ha az változékony.
  • A centralizált döntési struktúrából adódó operatív munkatöbblet leterheli a felsővezetőket: mivel minden szál a felsővezetés kezében fut össze, a napi (operatív) ügyek viszik el az idő jelentős részét, a stratégiaalkotásra jóval kevesebb idő marad. Ebből következik az a probléma is, hogy:
  • a stratégiai szemlélet kikophat a szervezetből.
  • Hátránya ennek a szervezettípusnak az is, hogy csökken az általános, univerzális vezetők belső kiválasztásának (kinevelésének) lehetősége/képessége. A középvezetői gárda inkább specialistákból áll, míg a felső vezetésben univerzális vezetőkre van szükség, így a szervezet nem karrierorientált. Az ilyen szervezetek vagy kívülről hoznak új, mindenhez értő, univerzális felsővezetőt, vagy kompromisszumot kötnek: a második vonalból leggyakrabban a termelési vagy a pénzügyi terület irányítói kerülnek a szervezet élére, de ez rányomhatja bélyegét a szervezet működésére.
  • Elszámolási gondok jellemzik ezt a szervezettípust: az egyes szervezeti egységek teljesítménye nem megítélhető, mert a bevételek és kiadások csak a szervezet egészének szintjén állíthatók egymással szembe.

A funkcionális szervezet hátrányain lehet javítani, pl. a humán erőforrás területén úgy, hogy a szervezet második vonalában dolgozó vezetőket rotáljuk - forgatjuk - az egyes specializált szakmai területek között, így csökken a funkcionális vakság, nagyobb valószínűséggel nevelődik ki egy általános, több területhez is értő vezetői csoport. A horizontális kapcsolatok (a horizontális kommunikáció) javíthatók pl. keresztfunkcionális csoportok kialakításával. (Ezek közvetítenek pl. az egymást megérteni nehezen tudó, „más nyelvet beszélő", együttműködésre képtelen funkcionális területek között. Gondoljunk pl. az informatika és pénzügy területére.)