Stratégiai szövetségek

A stratégiai szövetségek olyan hosszú távú kölcsönös előnyökön nyugvó vállalatközi együttműködések, melyek az üzleti felek viszonylagos stratégiai önállósága megőrzése mellett hosszabb távra, stratégiai célok megvalósítására irányulnak, a partnerek a szövetség rendelkezésére bocsátott erőforrások révén bizonyos mértékű tevékenységi integrációt valósítanak meg, de jogi és gazdasági önállóságuk megmarad (Tari 1996).

E szövetségek irányulhatnak: nagyságrendi megtakarítások, méretgazdaságosság elérésére; műszaki technológiai ismeretek megszerzésére, kiegészítésére, vagy kombinálására; új piacok meghódítására, globális versenyelőnyök megszerzésére; politikai, jogi természetű akadályok leküzdésére.

A stratégiai szövetségek megvalósulási formáik szerint lehetnek szállítókkal, vagy vevőkkel megvalósított vertikális szövetségek, közvetlen és potenciális versenytársakkal megvalósított horizontális szövetségek, illetve más szektor vállalataival létrehozott diagonális szövetségek. (A szakirodalom további típusokat is megkülönböztet - ld. Tari (1996) -, amire itt nem térünk ki.)

A vertikális szövetségek legtöbbször egy termék, vagy szolgáltatás előállítására jönnek létre, beszállítói kapcsolatok, beszállítói hálózatok megteremtésével. A cél jelen esetben a specializációból fakadó méretgazdaságossági előnyök kihasználása, vagy az egyes szereplők speciális területeken elért jártasságának igénybevétele. 

A horizontális szövetségek többféle megvalósulása lehetséges: egyrészt lehetnek komplementer szövetségek, melyekben a közreműködő partnerek eltérő jellegű eszközöket bocsátanak a szövetség rendelkezésére többnyire abból a célból, hogy egymás hiányos ismereteit kompetenciáit kiegészítsék. Leggyakoribb előfordulása olyan esetekben történik meg, amikor egymásnak közvetlen konkurenciát nem jelentenek - pl. kontinensközi együttműködések. A versenytársak közti együttműködések következő formája a versenyt megőrző szövetségek, melyekben a partnerek saját termékeikhez állítanak elő közösen alkotóelemeket, vagy közösen forgalmaznak bizonyos termékeket egy-egy új, vagy újnak tűnő piacon. A versenytársak közötti szövetségek harmadik típusa az additív szövetségek, melyek esetében az egyes partnerek egy-egy probléma megoldására nem rendelkeznek elegendő szellemi, vagy anyagi erővel. Az együttműködés legtöbbször kiterjed az értékalkotó folyamat egészére, s eredménye közös termék létrehozása lesz.

A diagonális szövetségek célja legtöbbször a szervezetközi tanulás biztosítása, a szolgáltatások növekvő komplexitásának biztosítása, diverzifikációs vállalati törekvések, új tevékenységek kialakítása, új fogyasztói igények teremtése.