Speciális kihívások a működtetés területén
A kisebb vállalkozások lehetőségeit egy makroszintű megállapítás érdemi üzenete meglehetősen lehatárolja. Nevezetesen: a kis méret következtében a kisvállalkozások a nagyobb cégekkel szemben versenyhátrányban vannak. Ezért a kisebb cégek kénytelenek a túlélésre alkalmas technikákat kifejleszteni. Határozottabb megfogalmazást alkalmazva: a nagyobb vállalkozások erőfölénye szinte minden területen megmutatkozik, ezért a kisebb cégek bizonyos tekintetben „kényszerpályán mozognak". Ennek az erőfölénynek egyszerű következménye, hogy a kisebb cégek méretükből adódóan számos esetben más eljárásokat kénytelenek alkalmazni. Itt gondolhatunk egy piaci rés / piaci fülke stratégiára, valamilyen innovatív megoldás kidolgozásra, vagy akár az egyre jellemzőbb vállalkozások közötti együttműködésekre.
Növekvő kihívást jelent a kis- és középvállalkozások számára a döntéshozatalhoz megszerzendő információk összegyűjtése. A kisebb cégek sokkal gyakrabban hoznak rosszabb döntéseket, mivel nincsenek meg az optimális döntéshozatal feltételei. Nem tudnak a piaci lehetőségekről, nincsenek meg a megfelelő kapcsolataik, gyakran a döntéseket meghozó személyek sem elég felkészültek. Továbbá meg kell említenünk az érdekérvényesítő képességét ezeknek a cégeknek, értelemszerűen itt is jobbára elfogadó magatartást kell megvalósítaniuk, kezdve az ártárgyalásoktól egészen a környezet külső hatásainak maradéktalan elfogadásáig, amely gyakorlatilag ezen cégek kiszolgáltatottságához vezet. Gyakran emlegetett vélemény, hogy valójában a kisebb vállalkozások rugalmassága nem más, mint az általuk befolyásolhatatlan külső környezet változásaira adott követő reakció, mely az esetek nagy többségében a kedvezőtlen hatások minimalizálása érdekében ilyen gyors. A hátrányok már külön-külön is veszélyeztethetik egy vállalkozás fennmaradását, ezeknek a problémáknak azonban szinte mindegyike megjelenik valamilyen mértékben minden egyes kisvállalkozásnál.
Az egyik legnagyobb különbség - amely kihat a kisebb cégek működési logikájára is - az egyes szerepek el nem különülése. Míg a nagyobb cégeknél egyértelmű a menedzsment-tulajdonos-alkalmazott csoportok különválása, addig ez a kisebb vállalkozásoknál nem így van. Nagyobb cégek esetében nyilván ez akár együttdöntések, akár esetleges konfliktusok esetén jelent egy kontrollt. Vélelmezhetően a különféle szereplők a többiek felett is gyakorolnak valamilyen szintű felügyeletet, illetve - ideális esetben - akár konzultálni is tudnak egymással. Vessük ezt össze egy egyszemélyes vállalkozó egyszemélyi döntéseivel, ahol ő egyszerre a menedzser, a tulajdonos és az alkalmazott. Ehhez a kérdéskörhöz szorosan kapcsolódnak a konkrét irányítás jellemzői. A klasszikus kisvállalkozás általában ún. egyszerű szervezet, gyakorlatilag mindösszesen két szintje figyelhető meg, egyrészt az egyszemélyi vezető szintje, másrészt a vezetettek szintje. Nyilván egy ilyen szervezeti struktúra számos előnnyel is bír, kezdve a gyors információáramlástól, a könnyű ellenőrzési tevékenységen át egészen a személyes példamutatásban rejlő előnyökig. Ezen előnyök mellett rá kell világítanunk néhány komoly kellemetlenségre: az „alapító atya" (egyszemélyi vezető) gyakorlatilag pótolhatatlan, általában senki sincs a cégnél a szükséges információk birtokában, ráadásul az ilyen típusú szervezetek főszabályként rendkívül nehezen bővíthetők. Nyilván ez egy fokozott kockázatot jelent a mindennapi gyakorlatban.
A kisebb cégek „specialitásait" tovább bonyolítják az informális kapcsolatok. Az informalitás számos területen megmutatkozik, különösen kézzelfogható például a humánerőforrás-menedzsment alaptevékenység esetén. Ekkor is két oldala van az éremnek, különösen a cégen belüli emberek közötti személyes kapcsolatok lehetnek izgalmasak. Pozitívumként említhető, hogy a kisebb cégekre általában jellemzőbb a családias légkör, a kooperatív magatartási minták és egyáltalán az egymásrautaltság érzése. Ez ideális esetben a cég iránti lojalitáshoz és hűséghez vezethet, ami nyilván akár egy versenyképességet növelő tényező is lehet. Képzeljük el ugyanezeket a - mindkét oldalról meglévő kötődéseket - egy válsághelyzet esetén, ami létszámleépítéshez vezet. Nyilván ebben a szituációban gyakran inkább hátrányként érzékelhetők az előzőekben említettek.