Skip navigation

Az erőforrásigények meghatározása

A kisvállalkozásoknak alapvetően négy erőforrásra van szükségük: humánerőforrásra (vállalkozás vezetői, munkatársak, alkalmazottak, szakértők), tőke-típusú erőforrásra (ingatlanok, berendezések, alapanyagok stb.), ún. információs erőforrásokra (piaci kapcsolatok, ismeretek, információk, a vállalkozó személyes kapcsolati hálója), illetve pénzre.

Az egyes kérdéscsoportok részletes tárgyalása előtt rávilágítanánk, hogy a fentiekben ismertetett erőforrások közül a pénznek van egy speciális jellemzője: megfelelően működő erőforrás piacok mellett igen könnyen konvertálható át más típusú erőforrásokra (ez különösen igaz a tőkejószágok piacára). Felhívnánk a figyelmet arra, hogy ez fordított irányban nem igaz, azaz egy adott összeget érő gépet értékesítenünk kell ahhoz, hogy az adott értékét pénzben megkapjuk, és nyilván ez nem megy egyik pillanatról a másikra, illetve az sem biztos, hogy az általunk elvárt értéket kapjuk. Pontosan ezért fordítunk a tárgyalás során a pénzbeli szükségletek feltérképezésére fokozott figyelmet.

Természetesen a szükséges humán erőforrások feltérképezése is jelentős kérdés a vállalkozás megindításakor. Néhány alapvető kérdést feltétlenül érdemes végiggondolni, még a konkrét lépések megtétele előtt: 

  • a tervezett tevékenységnek pontosan milyen humánerőforrás-szükségletei vannak,
  • mely feladatok azok, melyeket a vállalkozó önmaga meg tud oldani, és melyekhez kell másokat igénybe venni,
  • honnan lehet megszerezni a szükséges embereket, ismerünk-e a feladat ellátására képes potenciális munkavállalókat, és végezetül
  • kialakítható-e egyáltalán a feladatok megfelelő ellátásához szükséges humánerőforrás kombináció.

Valószínűsíthetően még a humánerőforrásnál is jobban befolyásolják az induló vállalkozások lehetőségeit a pénzügyi erőforrás szükségletei. Ezekre a feltételekre helyezve a hangsúlyt egy induló kisvállalkozás általában híján van az anyagi feltételeknek, legfőképpen a pénznek, de a vállalkozói szemlélet szerint nem kell az erőforrásokat birtokolni ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük. Tehát a vállalkozás indításánál célszerű az induló költségeket és a kockázatot a lehető legkisebb mértékre leszorítani (például: tulajdonjog-szerzés helyett bérlet vagy lízing). Természetesen még a cég megalapítása előtt rendkívül fontos tételesen számba venni, hogy a tevékenységnek milyen erőforrás szükségletei lesznek, vagy szemléletesebben: milyen költségekre kell számítani. A vállalkozás forrásszükségletének meghatározásához az alábbi költségeket feltétlenül praktikus felmérni:

  • induló költségek,
  • működési költségek,
  • biztonsági tartalék költségei.

Az első kategória az induló költségek csoportja. Ezek a ráfordítások szükségesek ahhoz, hogy egyáltalán érdemben el tudjuk kezdeni a tevékenységet, azaz főszabályként vagy már megkezdés előtt, vagy pontosan az indulás pillanatában felmerülnek. Három csoport gyakorlatilag a tevékenység jellegétől függetlenül megjelenik

  • Adminisztratív költségek (elkerülhetetlenek a vállalkozás indításakor) cég alapításának költségei, ügyvéd, állami költségek stb.
  • Induló beruházások: a telephely kialakításának költségei, gépek és berendezések, az induló készlet értéke.
  • Soft-típusú költségek: piackutatás, értékesítési lehetőségek, marketing tevékenység stb.

A következő csoport az ún. működési költségek, amelyek a vállalkozás indítása után főszabályként rendszeresen jelentkeznek (ez gyakorlatilag a vállalkozás operatív működtetésének a forrásigénye). A termelés és az értékesítés között hosszabb idő is eltelhet, és ezeket a költségeket akkor is állni kell, ha még nincs árbevétel. A működési költségek nagysága számos tényezőtől függ a vállalkozás profiljától a vállalkozás nagyságán át egészen a piaci folyamatokig. Ennek ellenére az ilyen típusú költségek is jól megbecsülhetők, és általában előre jelezhető mértékük (például a kívánatos értékesítési árbevétel nagyságából lelet következtetni, hogy mekkora területre, készletre, hány alkalmazottra lesz szükség). A könnyebb becslés érdekében ismertetünk egy listát. A legjellemzőbb működési költségek a következők:

  • készletek költségigénye (amennyiben a tevékenységhez szükségesek készletek)
  • bérek és közterheik (amennyiben vannak alkalmazottak)
  • bérleti díj(ak) (ha nem saját ingatlant, vagy saját eszközt használunk)
  • rezsi (közüzemi díjak, egyéb általános költségek)
  • igénybe vett szolgáltatások díja (pl. üzletviteli tanácsadás, könyvelő, jogász stb.)
  • hitel törlesztése (ha külső forrást is bevontunk adósságfinanszírozás formájában)
  • bankköltség

Végül feltétlenül érdemes mérlegelni az ún. biztonsági tartalék kialakítását. Sajnos gyakran előfordul, hogy az előzetes kalkulációk nem megfelelően pontosak, és további erőforrás-szükségletek merülnek fel. A vállalkozásokban életében megfigyelhető, hogy a költségek mindig magasabbak, a bevételek pedig mindig alacsonyabbak a tervezettnél, különféle okokból kifolyólag (pl. megnőnek a beszerzési árak, váratlan javítást kell eszközölni, stb.). Az ilyen problémákra is érdemes tudatosan felkészülni, tehát nem árt, ha a vállalkozó tartalékot képez. Ehhez érdemes a jövőre vonatkozó „forgatókönyveket" készíteni, amelyben megjelenik a lehető legrosszabb eset is (semmi nem úgy sikerült, ahogy terveztük, a bevételek jóval alulmúlják a várakozásokat, továbbá váratlan költségek merülnek fel). Ehhez a viszonyítási ponthoz képest érdemes tartalékot „rászámolni" a terveinkre, amelynek mértéke egyes szakértők szerint a költségek 10-20%-a, esetleg 30%-a. Más megközelítésben az óvatossági motívum inkább az időzítésben jelenik meg: szintén a legrosszabb esetet feltételezve, érdemes annyi forrást elkülöníteni, amennyi a működési költségeket 3-6 hónapig fedezi. Nyilván itt az a mögöttes cél, hogy a vállalkozás ne menjen tönkre mielőtt még termőre fordulna.

Az előzőekben felvázolt általános kategóriák rendkívül komoly segítséget nyújthatnak a tényleges vállalkozási tevékenység megalapozásához. Nem kell mást tennünk csak minél pontosabban feltérképezni, hogy az egyes kategóriákhoz a konkrét vállalkozás esetén pontosan milyen tényezők tartoznak. Majd ezt követően minden egyes tételnél utána kell nézni a pontos költségnek. Ezzel a módszerrel viszonylag jó közelítést kaphatunk mind az indításhoz szükséges erőforrásokról, mind pedig a kezdeti működtetés forrásigényéről.