11.2.1. Az eredményesség viszonyítása és mutatói

Az iskolákban folyó pedagógiai munka eredményességének vizsgálata kétféle módon történhet (Vidákovich, 2008). Egyrészt valamilyen belső, a tantervi célok és követelmények alapján az iskola által megtanítandó tananyag elsajátítási szintjének értékelését célzó tantárgyi tudásszintméréssel, illetve az ezek alapján kialakított osztályzatokkal, pontszámokkal. Az eredményesség viszonyításának másik szempontja az iskolán kívüli világ, a munkaerőpiac által igényelt tudás, illetve a különböző élethelyzetek megvalósításához szükséges, társadalmilag releváns tudásterületek (pl. szövegértés, matematikai és természettudományi eszköztudás) értékelése különböző képesség- és kompetenciavizsgálatokkal. Lényeges különbség, hogy e két különböző szempont alkalmazásával eltérő eredményt kaphatunk az intézményi munka eredményességéről.

Az eredményesség megítélésére többféle mutatót fel lehet használni (Csapó, 2002a). Rendelkezésre állnak például az osztályzatok. Ezek azonban nem megfelelő objektivitású, reliabilitású és validitású értékletek (l. 9.2.1. fejezet). Az intézmények között felállíthatók többféle szempont szerint iskolarangsorok. Rangsorok képezhetők a felsőoktatásba felvettek száma, a tanulmányi versenyeken elért eredmények vagy a nyelvvizsga-bizonyítványok száma alapján. Ezek ugyanakkor nem feltétlenül csak az iskolák eredményességét jellemzik. Ezért e mutatók mellett és helyett inkább mérésekből származó eredményeket használnak. Ide tartoznak például az érettségi és felvételi eredmények. Ezekből ugyanakkor még nem állapíthatjuk meg az iskolák teljesítményét befolyásoló háttértényezők szerepét és hatását. Ezt a problémát küszöbölik ki a különböző kompetenciaterületeken elvégzett mérések, amelyek lehetővé teszik azt is, hogy az iskola tevékenységének tulajdonítható részt a pedagógiai hozzáadott érték segítségével számszerűsítsék.

A pedagógiai hozzáadott érték azt jelenti, hogy az iskola egy adott időtartam alatt mit (mennyit) ad hozzá a tanulók tudásához valamely jól definiált területen (Csapó, 2002a; Horn és Sinka, 2006). A pedagógiai hozzáadott érték az iskolában folyó pedagógiai munka eredményességét számszerűsíti; intézményi szinten számítható, ezért nem tantárgyi tudásterületek vizsgálatával történik a meghatározása, hanem olyan területet választanak, amelynek fejlesztéséért minden pedagógus tud tenni, így tipikusan képességterületeket (az Országos kompetenciamérésen szövegértést, matematikai eszköztudást). További lényeges szempont, hogy egy adott időtartam alatt vizsgálják a fejlődés és a hatás mértékét, vagyis azt, hogy az iskola mennyiben járult hozzá a tanulók eredményességéhez.