11.3.1. Az átlageredmények és a képességszintek szerinti eloszlások értelmezése

A továbbiakban példaként egy kisvárosi, hatévfolyamos gimnázium 2011-ben és 2013-ban elért OKM-eredményeit vizsgáljuk. A különböző képzési formák eltérő tanulószámai miatt képzési formánként külön-külön határozták meg a kis, közepes és nagyméretű telephelyek létszámhatárait. A hatévfolyamos gimnáziumok esetében például a nagy telephelyet az jelöli, ahol a tanulók összlétszáma 83 vagy több. A vizsgált iskolában 2011-ben a 8. és 10. évfolyamon összesen 111-en tanultak (11.1. táblázat). „A jelentésben szereplők” oszlop azoknak a tanulóknak a számát tartalmazza, akik nem hiányoztak a felmérés napján, és mindkét területen rendelkeznek pontszámmal. „A CSH-indexszel rendelkezők” oszlop ismerteti azoknak a tanulóknak a számát, akik a Tanulói kérdőívet kitöltve küldték vissza, illetve akik rendelkeznek CSH-indexszel. A táblázat utolsó, „2009-es eredménnyel is rendelkezők” oszlopa tartalmazza azoknak a tanulóknak a számát, akiknek a 2011. évi eredménye mellett a két évvel és évfolyammal korábbi eredménye is ismert.

11.1. táblázat. A telephely létszámadatai

A továbbiakban az összefoglaló telephelyi jelentésből először néhány egyszerűbb, könnyen értelmezhető táblázatot mutatunk be, amelyek a telephely átlageredményét mérési területenként és évfolyamonként (1) az országos eredmények, (2) a vizsgált intézménynek megfelelő képzési formában elért átlageredmények, (3) a telephelyek méretének, valamint (4) a telephely korábbi átlageredményének a tükrében mutatják.

A 11.2. és 11.3. táblázat azt is szemlélteti, hogy az átlageredmények értelmezéséhez a jelentésekben minden esetben feltüntetik az ún. megbízhatósági tartományt, amelybe az adott átlagérték tartozik. Ennek az intervallumnak a nagysága függ attól, hány tanuló adatai alapján számolunk átlagot. Nyilvánvaló, hogy a 111 fős telephely átlageredményét magasabb mérési hibával számíthatjuk, mint a kb. 100 000 fő adatai alapján számított országos átlageredményt, hiszen az országos eredmények esetében több adatunk van. Annak eldöntésében pedig, hogy az eredmények között van-e szignifikáns (statisztikailag kimutatható, jelentős) különbség a két megbízhatósági tartomány összehasonlításával állapíthatjuk meg.

Ha a megbízhatósági tartományok között nincs átfedés, a két átlageredmény közötti eltérés szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált két csoport között tényleges különbség van. Ekkor nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a két átlag közötti különbség a mérési hibából származik. Ha az egyik megbízhatósági tartományba esik a másik átlag, a különbség biztosan nem szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy a két csoport tudása között nincs statisztikailag igazolható különbség, vagyis nem mondható az, hogy az egyik csoport nagy valószínűséggel jobban teljesített, mint a másik. Az átlagok között megjelenő számszerű eltérés mérési hibából is adódhat.

Az OKM jelentéseiben az átlagok közötti különbségek értelmezését segítik a piktogramok. Ezek minden esetben megadják, hogy a telephely átlageredménye és a vizsgált referenciacsoport átlageredménye közötti különbség szignifikáns-e, vagy sem. A mosolygós és a szomorú arcokat az adott telephely nézőpontjából határozzák meg. A vizsgált intézményben például a 11.2. táblázat alapján azt állapíthatjuk meg, hogy az intézmény a 10. évfolyamon a matematika kivételével, minden viszonyítási csoportban a vizsgált átlageredmények alatt teljesített.

A 11.3. táblázat alapján az aktuális jelentésben szereplő évi (jelen esetben a 2011-ben elért) átlageredményeket az iskola a saját korábbi teljesítményéhez viszonyítva is értelmezheti. A vizsgált telephely 8. évfolyamosainak 2011-es átlageredménye 2008-hoz képest alacsonyabb mindkét területen, a 10. évfolyamosok 2009-ben és 2010-ben is jobban teljesítettek a szövegértés területen, mint 2011-ben. A többi esetben a különbség nem szignifikáns. Ezek az átlageredmények tehát jelzik, hogy a telephelyen több évfolyamon és tudásterületen is van probléma. A jelentés további elemzéséből az is kiderülhet, hogy mely területek fejlesztésére érdemes a tantestületnek fokozott figyelmet fordítania.

11.2. táblázat. Átlageredmények

11.3. táblázat. A telephely eredményei a korábbi kompetenciaméréseken

Az Országos kompetenciamérésen az adott évfolyamon alapszintként definiált képességszint alsó határához igazítva is összehasonlíthatjuk a telephely eredményét különböző viszonyítási csoportokban. Az alapszint a 6. évfolyamon a 3. képességszint, a 8. és a 10. évfolyamon pedig a 4. képességszint mindkét mérési területen. Ez az a szint, amely az adott korosztály sajátosságait figyelembe véve szükséges a további ismeretszerzéséhez és a mindennapi életben való boldoguláshoz. Amennyiben – a kézirat készítésekor érvényben lévő szabályozás szerint (20/2012. VIII. 31 EMMI rendelet 80. §) – az adott évben a diákoknak legalább a fele a két mérési területen a 6. évfolyamon nem éri el a 2., a 8. és 10. évfolyamon pedig a 3. képességszintet, akkor az iskolában intézkedési tervet kell készíteni, a kormányhivatallal el kell fogadtatni és annak ellenőrzése mellett végre kell hajtani.

A 11.4. táblázat alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a vizsgált intézményben, elsősorban a matematika területén, a 8. évfolyamon a legmagasabb azoknak az aránya, akik az alapszint alatt teljesítettek. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy mi jellemzi e területen az egyes tanulók teljesítményét.

11.4. táblázat. Az alapszintet el nem érő tanulók aránya