8.1.4. Jóságmutatók

Minden mérőeszköz alkalmazásának az a célja, hogy a vizsgált tulajdonságot pontosan és megbízhatóan mérjük, és objektíven értékeljük. Ahhoz, hogy a mérési hibák teljesítménybefolyásoló szerepét kontrollálni tudjuk, a mérőeszközöknek meg kell felelniük az objektivitás, a reliabilitás és a validitás jóságmutatóinak. 

Reliabilitás

A megbízhatóság a mérés pontosságát jellemzi, amely a mérési hibákat becsli csoportszinten. Egy magas megbízhatóságú teszt esetében a mérési hibák alacsonyak. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a mérőeszköz automatikusan érvényes (pl. egy nagyon pontos hőmérő tökéletesen alkalmatlan az asztal hosszának mérésére). A megbízhatóságot különböző módszerekkel lehet becsülni. Egy univerzális mutató a Cronbach-alfa, aminek az értéke általában 0 és 1 között van; a 0,8 fölötti értéket tekintjük elfogadottnak formális tesztek esetén. Az informális teszteknél ezt a mutatót gyakran nem számolják ki, de tanárként lényeges ismernünk, hogy milyen tényezők befolyásolják a teszt megbízhatóságát. Ezek közé a tényezők közé tartozik (1) az itemek száma és minősége, valamint (2) a csoport összetétele.

A reliabilitás értéke függ az itemek számától és minőségétől. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb az itemek száma, annál megbízhatóbban mérhetünk. (Ez is az oka annak, hogy pl. az asztal hosszát egy mérőszalaggal pontosabban mérhetjük, mint egy méterrúddal, mert a mérőszalag több egységet tartalmaz, mint a méterrúd). Ezért állnak a formális tesztek általában viszonylag sok itemből. A gyakorlat szempontjából egy tesztnek legalább 25–30 itemből kell állnia, és az itemek számának növelése növelheti a reliabilitást is (figyelembe véve a rendelkezésre álló időkeret korlátait, az itemek nehézségét). A megfelelő reliabilitás biztosítása érdekében az itemek függetlenségét mind a feladatokban, mind a kiértékeléskor biztosítani kell. 

A megbízhatóság nemcsak az itemek számától és minőségétől függ, hanem annak a tanulócsoportnak a teljesítményétől is, amelyben a tesztet használtuk. A reliabilitást tehát befolyásolja, hogy milyen a teljesítmények eloszlása a vizsgált csoportban: homogén vagy heterogén a csoport összetétele. Általában a megbízhatóság egy heterogén csoportban magasabb. Ebben az esetben a teszt pontosan mutatja a vizsgált személyek közötti teljesítménybeli különbségeket, ami a fejlesztés megalapozottabb tervezését is szolgálhatja. Egy homogén csoportban a teszt túl könnyű, vagy éppen túl nehéz. Tehát a teszt nem tud pontos információt nyújtani a tanulók tudásáról, mert vagy túl egyértelmű, vagy alig megoldható a legtöbb diáknak, ezért a teszt alkalmazása az adott csoportban nem megfelelő. 

Validitás

A validitás a tesztek fontos jóságmutatója, amelynek biztosítása érdekében lényeges feladat a tesztkészítési folyamatban a teszt mérési céljának, követelményeinek és tartalmának a meghatározása. Ezen információk alapján lehet a tesztfeladatokat és az értékelési eljárásokat kidolgozni. Nagyon fontos, hogy a feladatok és a kiértékelés módja összhangban legyen a mérési célokkal, mert csak így lehet az eredményeket a mérési célok tükrében értelmezni. A gyakorlatban gyakran fordulnak elő érvényességi problémák: például, ha a tesztfeladatok instrukciói pontatlanok, vagy a feladatok háttértudás alapján is megoldhatók. Vagy ha a megértést nem zavaró, tartalmilag helyes válasz esetében a helyesírási hiba miatt nem adnak pontot pl. egy matematikadolgozatban. Ebben az esetben nem a matematikatudást, hanem a helyesírást értékelték.