Fogalomlista

Alaptanterv: Az a tantervtípus, amely egy adott iskolarendszeren belül a tankötelezettség időtartamára a minden iskolában, minden tanuló számára megtanítandó, elsajátítandó tudás alapvető követelményeit, „magját” foglalja magában. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre)

Adatfelvételi objektivitás: jóságmutató, mely akkor teljesül, ha a teszteredmény független az adatfelvevő személytől (Csapó, 2004, 284. o.).

Általánosan művelő tanterv: Kultúraközpontú műveltséget, klasszikus eszményeket közvetítő, tudományközpontú tanterv. (Szebenyi, 2001)

Ankét módszer: az írásbeli kikérdezés egyik változata; kérdőív segítségével történő kikérdezés, amely a kérdésektől függően vélemények, tanult ismeretek felderítésére alkalmas (Nádasi, 2004, 209. o.).

Attitűdvizsgálat: az írásbeli kikérdezés egyik változata; a viszonyulások feltárását a kérdőívben elhelyezett attitűdskálák és/vagy intenzitás-kérdések szolgálják (Nádasi, 2004, 209. o.).

Belső értékelés: olyan értékelési eljárás, melyben a teljesítmény létrehozásában részt vett személyek végzik az értékelést, és a saját célokhoz viszonyítva értékelik az elért eredményeket (Golnhofer, 2003, 393–394. o.).

Centralizált tartalmi szabályozás: „Az iskolai oktatás tantervi dokumentumainak, azok fejlesztésének meghatározása törvénykezés és más központi, jogi, hivatali előírások útján hozott döntésekkel.” (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre)

Curriculum: A tanítás-tanulás folyamatterve a célkitűzéstől az értékelésig. (Báthory, 2000) – „[T]ervezett tanítás, annak minden szellemi és tárgyi eszközével”. (Szebenyi, 1993, 293. o.)

Decentralizált tartalmi szabályozás: „Oktatásirányítási rendszer, amelyben a tantervi döntéseket a helyi autonómia, és oktatáspolitika keretében az iskola tevékenységét meghatározó, befolyásoló helyi tényezők, igények alapulvételével maguk az intézmények hozzák.” (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre)

Diagnosztikus értékelés: a tanár tájékoztatását szolgálja valamely nagyobb tartalmi-tematikus egység tanításának megkezdése előtt; célja a tanuló előzetes tudásának feltárása (Báthory, 2000, 233. o.).

Didaktikai feladat: „Az oktatási folyamat egyes elemeinek fő feladatait jelzi, az új ismeretek elsajátítását, alkalmazását, rendszerezését, rögzítését, ellenőrzését és értékelését.” (Útmutató … ,149. o.)

Egyéni fejlesztési terv: „[…] egyrészt a fejlesztő pedagógus által összeállított, szakmai követelményeknek megfelelő dokumentum[…], másrészt – nem fejlesztő pedagógusi feladatot ellátók esetében – [az a munka], amelyet egy-egy tanulóval/gyerekkel, egyéni megsegítése, fejlesztése, tehetségének kibontakoztatása érdekében tesz, tanórai és tanórán kívüli keretek között.” (Útmutató … 79. o.)

Ekvivalens tesztváltozatok: olyan tesztek, amelyek különböző feladatokat tartalmaznak, de arányosan válogatva ugyanabból a feladathalmazból. Meghatározott valószínűséggel egymás helyettesítésre használhatók (Csapó, 2004, 313. o.).

Énkép: azon tulajdonságok összessége, amelyeket a személy magával szemben igaznak tart (Szabó, 1993, 29. o.).

Eredményesség: az oktatás minőségének egy dimenziója, amely azt adja meg, hogy milyen tényezők hogyan segítik elő az oktatási teljesítmény növelését (Horn és Sinka, 2006, 341. o.).

Értékelési objektivitás: jóságmutató, mely akkor teljesül, ha a teszteredmény független a tesztek javítását, kódolását és értékelését végző személytől (Csapó, 2004, 285. o.).

Fejlesztő értékelés: a tanulók fejlődésének és tudásának gyakori, interaktív módon történő értékelését jelenti; célja, a tanulási célok meghatározása és a tanításnak azokhoz történő igazítása (Fejlesztő értékelés, 2005 alapján).

Feleletalkotó feladatok: a választ a tanuló alkotja meg, nem pedig a felkínált lehetőségek közül választ (Csapó, 2004, 313. o.).

Feleletválasztó feladatok: megoldásuk során a tanulók kész, előre megadott válaszok közül választják ki a megfelelőt (helyeset, jót, igazat, stb.) (Csapó, 2004, 313. o.).

Foglalkozásterv: „A pedagógus által készített tervezési dokumentum, amely rögzíti a tanóra/foglalkozás céljait, nevelési-oktatási stratégiáját (az óra/foglalkozás felépítését, menetét, az alkalmazott módszereket és óraszervezési módokat, valamint az eszközöket). A[…] kezdő pedagógus esetében még tartalmazhatja a tanulói és a pedagógusi tevékenységek tömör leírását.” (Útmutató …, 154. o.)

Formatív értékelés: a tanítási-tanulási folyamat állandó kísérője; célja a megerősítés, illetve a tanulási hibák és nehézségek differenciált feltárása, amely lehetővé teszi a javítást és a pótlást (Báthory, 2000, 233. o.).

Gyűjteményes tanterv: A műveltségi anyag megszervezésének egyik módja: a tantervi anyag elrendezése a tudományok rendszerének megfelelően, önálló, elkülönült tantárgyakba rendezve; az összehangolt részek egyértelmű, világos elhatárolásával és az átfedések kiküszöbölésével. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre)

Halo-effektus: a személyészlelés jellegzetes torzítása, amelyben néhány pozitív vagy negatív vonás alapján értékelünk egy másik személyt oly módon, hogy az elsőként megfigyelt vonásokat kiterjesztjük a megítélendő személy összes tulajdonságára (Pedagógiai Lexikon, szerző: Faragó Klára).

Hatékonyság: az oktatás minőségének egyik dimenziója, amely azt adja meg, hogy az oktatás költségei arányban/összhangban vannak a teljesítménnyel (Lannert, 2004 alapján).

Helyi tanterv: Magyarországon a pedagógiai program része, az intézmény nevelő-oktató munkáját részletezi, megadja a tananyagot (tantárgyakra és évfolyamokra bontva) és a követelményeket (a Köznevelési törvény illetve kerettantervek alapján)

Integrált tanterv: A műveltségi anyag megszervezésének egyik módja: a tantárgyak széttagoltságát meghaladó, valamilyen rendezőelv (pl. a diák érdeklődése, tapasztalata) alapján kialakított nagyobb egység(ek)ben feloldó rendszere, amelyben problémakörök, gyakorlati feladatok, tanulói tevékenységek, átfogó ismeretkörök állnak középpontban. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre)

Interpretációs objektivitás: jóságmutató, mely akkor teljesül, ha a teszteredmény független az eredmények felhasználásától, értelmezésétől (Csapó, 2004, 286. o.).

Intézményellenőrzés: alkalomszerűen, egyes kijelölt személyek által végzik egy intézmény hibáinak megtalálása, a szankcionálás vagy jutalmazás céljából (Baráth, Cseh és Kristófné, 2007 alapján).

Intézményértékelés: folyamatosan végzett, személyes felelősségvállalásra ösztönző visszajelentési forma egy intézmény elért teljesítményéről, a működés jellemzőiről az iskolát használók informálása és a külső elszámoltathatóság céljából (Baráth, Cseh és Kristófné, 2007 alapján).

Item: a teszt legkisebb önállóan értékelhető eleme (Csapó, 2004, 313. o.).

Képességvizsgáló tesztek: irányulhatnak általános értelmi tulajdonságok vizsgálatára, mint pl. az intelligencia, a kreatív gondolkodás, a problémamegoldó gondolkodás, és mérhetnek speciális képességeket is, mint pl. a zenei, a verbális képességek, stb. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Csapó Benő).

Kereszttanterv: Közös követelmények, amelyeknek a korszerű műveltség elengedhetetlen részeként át kell hatniuk az iskolai oktatás valamennyi területét. (Kerber, 2002)

Kerettanterv: Az a tantervtípus, amely adott iskolatípusra, iskolafokozatra vonatkozóan felvázolja az érintett iskolák, tanulók számára egységesen érvényes, illetve ajánlott célokat, lényeges tananyagokat, műveltségi területeket vagy tantárgyakat, követelményeket, óraterveket. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre)

Kétpólusú tartalmi szabályozás: „Az oktatás tartalmának meghatározását, bevezetését, gyakorlati megvalósítását irányító rendszernek az a modellje, amelyben a központi és a helyi szabályozás egyaránt döntő szerepet tölt be.” (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre)

Kognitív disszonancia: kellemetlen feszültséggel járó állapot, melyet akkor élünk át, ha tudatunkban két tartalom ellentmondásba kerül, ekkor önigazolást keresünk (Szabó, 1993, 40. o.).

Koherencia: A tanterv megfelelése saját nevelési filozófiájának. (Szebenyi, 1997)

Kompetencia: (a NAT-ba beemelt értelmezés): Ismeretek, készségek, képességek és attitűdök rendszere. (Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása)

Kongruencia: A tanterv használhatósága, megvalósíthatósága, hatékonysága. (Szebenyi, 1997)

Konzisztencia: A tanterv felépítésének következetessége, egységessége minden szinten. (Szebenyi, 1997)

Központi tanterv: Központilag kiadott vagy kihirdetett tanterv. (Szebenyi, 2001)

Kritériumorientált értékelés: olyan értékelési eljárás, amelyben a tanulók teljesítményeit a tanulási követelményekből kiindulva, azokhoz viszonyítva határozzák meg (Báthory, 2000, 233. o.).

Kurrikulum: „[E]gyszerre jelenti a tantervnek nevezett dokumentumokat (intended curriculum) és a ténylegesen megfigyelt tanulási-tanítási gyakorlatot (implemented, achieved curriculum).” (Fazekas, Halász, Molnárné, Németh, Ollé, Sántha, Ütőné és Vass, 2012, 211. o.)

Külső értékelés: olyan értékelési eljárás, melyben az értékelők nem vettek részt a teljesítmény létrehozásában, és az adott értékelési szintnél magasabb szint elvárásaihoz viszonyítva értékelik az elért eredményeket (Golnhofer, 2003, 393–394. o.).

Magtanterv: (core curriculum) Az iskolai műveltségtartalom egységes, közös, központi, minden tanuló számára nélkülözhetetlennek ítélt alapjait tartalmazó tanterv, amely lehet alaptanterv, vagy kerettanterv. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre)

Mérés: olyan eljárás, amelyben a mérendő tulajdonságot egy mérőeszközön rögzített skálához illesztjük (Csapó, 2005, 41. o.); az adatgyűjtést követően számszerűsítjük a tanuló viselkedését, produktumát előre meghatározott kritériumok és szempontok szerint (Báthory, 2000, 227. o.).

Monitor-típusú felmérések: ciklikusan ismétlődő módon ugyanazt a tanulói populációt mindig azonos műveltségi területen vizsgáló felmérések a teljesítmények időbeli változásának, a teljesítménytrendeknek a tanulmányozása céljából (Báthory, 2000, 251, o.).

Müller-Lyer-illúzió: az észlelés bizonytalanságának egyik formája, amelyben eltérítő hatások következtében különböző módon észleljük ugyanazt a jelenséget (Csapó, 2002b alapján).

Műveltség (literacy): az adott kultúrában releváns, felhasználható készségek, képességek, ismeretek összessége, társadalmilag értékes tudás, amely közepes mértékben tartalomfüggő, bizonyos határok között transzferálható (Csapó, 2003 alapján).

Normaorientált értékelés: olyan értékelési eljárás, amelyben a tanulók teljesítményeit egy populáció teljesítményének átlagához (norma) viszonyítják (Báthory, 2000, 233. o.).

Nyerspont: a tanuló által helyesen megoldott itemek pontértékeinek összessége, amelyből különböző transzformációkkal kifejezőbb pontszámokat származtathatunk (Csapó, 2004, 314. o.).

Oktatás tartalma: a műveltségi anyag és a feldolgozását célzó tanulói tevékenységek. (Nahalka, 2003 alapján)

Oktatási programcsomag: „[E]gy adott céllal létrejövő tanulási-tanítási folyamat megvalósítását szolgáló teljes eszközrendszer, amely a különféle taneszközök mellett magában foglalja a folyamat megtervezését, megszervezését és értékelését segítő eszközöket is.” (ismert nevelési-oktatási program és pedagógiai rendszer néven is) (Gönczöl és Vass, 2004)

Óraterv: „Meghatározza egy iskolatípus, iskolafokozat vagy iskola tantárgyainak és ezek óraszámainak elosztását az évfolyamok között a képzés egész időtartamára vonatkozóan.” (Pedagógiai Lexikon, szerző: Kotschy Beáta)

Óravázlat (óratervezet): „[T]artalmazza az adott tanítási óra konkrét, személyre szóló feladatait, tevékenységformáit, felhasználandó eszközeit, pontos időbeosztását.” (Kotschy, 2003b) Rövidített, forgatókönyvszerű fogalalkozásterv (Útmutató … 154. o.)

Összpontszám: a tesztet alkotó itemek pontértékeinek összessége (Csapó, 2004, 314. o.).

Pedagógiai értékelés: a pedagógiai információk szervezett és differenciált visszajelentésének elmélete és gyakorlata (Báthory, 2000, 222. o.).

Pedagógiai hozzáadott érték: az iskola egy adott időtartam alatt mit (mennyit) ad hozzá a tanulók tudásához valamely jól definiált területen (Csapó, 2002a alapján).

Pedagógiai program: Egy-egy intézmény tanulóira érvényes tanterv Magyarországon, amelynek elemei az érvényes közoktatási vagy köznevelési törvény által meghatározottak. Tartalmazza a helyi tantervet. (Közlemény, 1993)

Populáció (alapsokaság): azon személyek összessége, akikre a kutatás eredményeit vonatkoztatni szándékozunk (Falus, 2004, 32, o.).

Portfólió értékelés: alternatív értékelési módszer, ami lehetővé teszi, hogy a tanulók, tanárok és szülők átfogó képet kapjanak a tanulók teljesítményének időbeli alakulásáról (Pedagógiai Lexikon, szerző: Csapó Benő).

Portfólió: a tanuló önmaga által megfogalmazott céljainak, produktumainak, önértékelő feljegyzéseinek gyűjteménye (Pedagógiai Lexikon, szerző: Csapó Benő).

Prediktív validitás: a szelekciós eljárások egyik jóságmutatója, amely a továbbtanulási alkalmasságot jelzi előre (Mátrai, 2001, 78. o.).

Pygmalion-effektus: az önmagát beteljesítő jóslat jelenségkörébe tartozik, mely az elvárások valóságalakító hatását jelöli: a másik ember sokféle tényező által torzított megismerése alapján elvárások fogalmazódnak meg, amelyek a sugallt információknak megfelelően ténylegesen bekövetkező eseményekké, cselekvésekké válnak a partner viselkedésében (Pedagógiai Lexikon, szerző: Kőrőssy Judit).

Rejtett (látens) tanterv: Összefoglalóan mindazok a pszichikus képződmények (viselkedési sajátosságok, reakciómódok, attitűdök), amelyeket szervezett, intézményes tanulás keretében sajátítunk el, ám amely tartalmak nincsenek hivatalos tantervben megfogalmazva. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Szabó László Tamás)

Reliabilitás: jóságmutató, a teszt megbízhatóságát jelenti; azt fejezi ki, hogy a teszt mennyire jól méri azt, amit mér (Csapó, 2004, 314. o.).

Rendszerszintű értékelés: olyan értékelési szisztéma, melynek keretei közt egy reprezentatív mintán a tanulók tudását, képességeinek állapotát, gondolkodását standardizált tesztekkel mérik, majd az eredményekből következtetéseket vonnak le a populációra, és az egész oktatási rendszerre vonatkozóan (Báthory, 2003 alapján).

Reprezentativitás: a vizsgálatba bevont személyek (minta) a kutatás szempontjából fontos jegyekben tükrözik a populáció egészét és ez statisztikai eljárásokkal is bizonyítható (Nádasi, 2004, 172. o.).

Standardizálás: a teszt felvétele statisztikailag reprezentatív mintán, majd az eredmények alapján a nyerspontok átszámítása standard skálára (Csapó, 2004, 314. o.), melynek célja, hogy eltérő nehézségű teszteket közvetlenül össze tudjunk hasonlítani.

Súlyozás: olyan eljárás, amelynek során a feladatelemekhez különböző pontszámokat rendelünk a tudáselemek fontossága és/vagy a nehézsége szerint (Csapó, 2004, 303. o.).

Szakértelem (expertise): az adott szakterület által meghatározott konkrét ismeretek, készségek és képességek együttese, amely teljes mértékben tartalomfüggő és nem, vagy csak nagyon szűk korlátok között transzferálható (Csapó, 2003 alapján).

Szöveges fejlesztő értékelés: szöveg formájában megfogalmazott, részletesen kifejtett, tartalmában komplex, a fejlődést elősegítő értéklet (Hunyadyné és M. Nádasi, 2004 alapján).

Szubteszt: a teszt valamely egységként kezelhető része. Itemek, feladatok elkülöníthető csoportja (Csapó, 2004, 314. o.).

Szummatív értékelés: a tanulási folyamat nevezetes szakaszainak a befejezésekor alkalmazzák; célja a minősítés: az elért tudásállapot rögzítése, az induló tudásállapothoz, valamint a kitűzött tanulási célokhoz való viszonyítása (Pedagógiai Lexikon, szerző: Fehér Katalin).

Tananyag: Az oktatás és a tanulás kiválasztott, elrendezett tudásanyaga. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre)

Tananyag-elrendezés: „[D]idaktikai értelemben a globálisan megjelölt műveltségi tartalom tananyaggá szervezése, a tantárgyi rendszer kialakítása, tantárgyakra osztása, az erre vonatkozó elrendezési elvek tananyagbeosztás, tantervtípusok, tantárgytípusok stb. tisztázása.” (Pedagógiai Lexikon, szerző: Gyaraki F. Frigyes)

Tanmenet: Egy tantárgy adott tanulócsoportra vagy évfolyamra szóló oktatási terve, melyet a pedagógus készít a tanév elején, és amely tartalmazza a tantárgy főbb célkitűzéseit, követelményrendszerét, a tananyagot, az egyes tartalmi egységek feldolgozására fordítandó óraszámot, a tantárgyak közti koncentráció lehetőségeit és a szükséges taneszközök listáját. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Kotschy Beáta)

Tantárgy: „[A] tanulók életkorának, befogadó- és teljesítőképességének megfelelően felépített ismeretkör, amelyet hagyományos értelmezés szerint az egyes tudományok, művészetek műveltségi anyagából szakemberek állítanak össze, figyelembe véve a pedagógiai és pszichológiai szempontokat.” (Pedagógiai Lexikon, szerző: Fehér Katalin)

Tanterv: „Az oktatás tartalma kiválasztásának, elrendezésének, feldolgozásának koncepciója, az oktatásirányítás eszköze.” (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre) – „A kitűzött nevelési és oktatási céloknak, meghatározott tanulási követelményeknek megfelelően elrendezett műveltségi anyag és tanulási tevékenységterv dokumentuma.” (Köznevelés, 1993)

Tantervi célok: „A tanítási-tanulási folyamat különböző szinteken és időtartamokra meghatározott értelme, iránya és törekvése a gyermek személyiségének fejlődése érdekében” (Közlemény, 1993).

Tantervi értékelés: A tanterv elméleti és/vagy gyakorlati elemzésén alapuló minősítése a használhatóság („beválás”) megítélése, a jobbítás, a korrekció, a fejlesztés céljából, esetenként új tanterv készítéséhez szükséges tanulságok nyerése érdekében. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Orosz Sándor)

Tantervi feladatok: „Az iskola, a pedagógusok teendői a tantervi célok megvalósítása és a tantervi követelmények elérése érdekében” (Közlemény, 1993); „a nevelési folyamat fő tartalma és a nevelési folyamat irányítóinak tevékenysége” (Ballér, 1978)

Tantervi integráció: Különböző tartalmi területek szintézise valamely pszichológiai rendezőelv alapján. (Ballér, 1978)

Tantervi koncentráció: A tantárgyak közötti kapcsolatok kiemelésével az autonóm tantárgyak tanításának segítése. (Ballér, 1978)

Tantervi követelmények: „A folyamat egyes szakaszainak végére milyen ismereteket, készségeket, képességeket, attitűdöket és magatartásformákat kell a tanulókkal elsajátíttatni” (Közlemény, 1993); „a tanulók tervezett fejlődésének legfontosabb területei, szintjei” (Ballér, 1978)

Tanulási eredmény: „[A] tanuló mit ismer, mit ért meg, mit képes megcsinálni egy tanulási folyamat sikeres végrehajtása után” (European Commission, 2009, 11. o.).

Társadalomismereti tanterv: Civilizatórikus műveltséget megragadó, a jelenre reflektáló, alkalmazásközpontú tanterv. (Szebenyi, 2001)

Tartalmi szabályozás: Az oktatás tartalmát, tananyagát meghatározó tantervek, tankönyvek, vizsgakövetelmények és más dokumentumok (pl. útmutatók), valamint megvalósításuknak irányítási rendszere. (Pedagógiai Lexikon, szerző: Ballér Endre)

Tematikus terv: „[E]gy összefüggő tanulási-tanítási egység (téma) tanítási terve, amely a tanterv, az intézmény pedagógiai programja és a pedagógus által készített tanmenet figyelembevételével készül. Célja, hogy a szükséges információk (tanulók előzetes ismeretei, képességeik fejlettsége, motiváltságuk) birtokában meghatározza a téma feldolgozásának konkrét céljait (ismereteket, képességfejlesztést, attitűdök alakítását), az oktatási tartalmak tanórákra bontott logikai sorrendjét, az egyes órák fő didaktikai feladatait, a szervezési módokat/munkaformákat, a konkrét tanulói feladatokat, az alkalmazandó módszereket, eszközöket, s végül az ellenőrzés-értékelés tervezett módját és eszközeit.” (Útmutató … ,155. o.)

Teszt: olyan vizsgálati mód, amelynek egyértelmű megoldása van, pontosan elhatárolt képességeket, illetve készségeket vizsgál, és a kapott eredmények kvantifikálhatók, pontokban kifejezhetők és standardizálhatók (Mérei, 1989; idézi: Réthyné, 2004, 235. o.).

Tesztfeladat: egy gondolatmenettel megoldható, összetartozó itemek együttese (Csapó, 2004, 314. o.).

Tudásszintmérő tesztek: ismeretjellegű tudás vizsgálatára alkalmas mérőeszközök.

Validitás: jóságmutató, a teszt érvényességét jelenti; azt fejezi ki, hogy a teszt valóban azt méri-e, aminek a mérésére felhasználjuk (Csapó, 2004, 314. o.).

Vizsga: előre meghirdetett követelmények és előzetesen tisztázott módszerek szerint lebonyolított mérési-értékelési eljárás (Báthory, 2000, 273. o.).