Skip navigation

1.1.3. A tartalmi szabályozás rendszere

A következőkben a tantervi szabályozás elemeit és szintjeit vizsgáljuk meg.

 

1. A tartalmi szabályozás elemei

Az oktatási rendszerben megjelenő és képződő tudás jellegét a tartalmi szabályozás rendszere adja meg. A Pedagógiai Lexikon (Ballér, 1997) szerint ennek elemei között vannak bemeneti tényezők (tantervek, taneszközök), kimeneti tényezők (vizsgakövetelmények) és ide tartozik ezek megvalósításának irányítási rendszere is.

Az OPEK (Oktatáspolitikai Elemzések Központja, 2003) elemzése szerint a tartalmi szabályozás rendszerének működése az 1.2. ábrán megjelenő modellel írható le. Ennek egyes elemei különböző mértékben kiépültek, törvényben és rendeletekben szabályozottak; részletesebben a 2. fejezetben tárgyaljuk őket. A tartalmi szabályozásnak elemei a taneszközök is; ezek jellemzése nem tárgya a jelen munkának (a köznevelési törvény és a kapcsolódó tankönyvrendeletek szabályozzák). Kidolgozásuk, kiválasztásuk központi és helyi döntések eredménye; e döntések egymáshoz viszonyított mozgástere változik. – A modell a bemeneti tényezőkre összpontosít, illetve az ezredforduló hazai helyzetét vizsgálja, ezért nem részletezi a kimeneti elemeket.

1.2. ábra. A tartalmi szabályozás modellje.
Forrás: Oktatáspolitikai Elemzések Központja (2003) 15. o. 

Az 1.3. ábra bemutatja, hogy a tantervi irányítás modelljei a központi és a helyi (intézményi, pedagógusi) tantervi döntések lehetőségeiben térnek el egymástól (vö. Báthory, 2000).

1.3. ábra. A tantervi irányítás típusai


 

2. A tartalmi szabályozás szintjei

Ahogyan az az 1.3. ábra alapján már sejthető, a tartalmi irányítás szintjeit érdemes azonosítani. Ballér (1978) és Akker (2005) hasonló módon különíti el őket egymástól.

  • Akker (2005) a szupranacionális, azaz nemzetek feletti szintet is megemlíti; az országok közötti kurrikulum-összehangolás példája az Európai Unió kulcskompetencia-listája.
  • A makroszinten az egyes (pl. országos) oktatási rendszerek belső összehangolását, tartalmi-tantervi irányítását értjük; Ballér ezt nevezi központi szintnek (Magyarországon a NAT és a kerettantervek képviselik ezt).
  • A mezoszint az egyes intézmények tervezését jelenti (pl. pedagógiai program, helyi tanterv).
  • Ballérnál a tanári tervezés magában foglalja a tanulócsoportra (mikro szint: tanmenet, tematikus terv; foglalkozásterv, óravázlat; projektterv).
  • Akkernél a tanulóra (nano szint: pl. egyéni fejlesztési terv) irányuló tervezőmunkát jelent. E tankönyvben ezt az értelmezését követjük. – Ballér szerint a tanterv tanulói szintje nem a tanári tervezésre vonatkozik, hanem a diákok saját tanulására (Akkernél ez az elsajátított kurrikulum, nem terv, hanem inkább hatás, eredmény, l. 1.12. feladat).