8.1.2. Tesztek

A tesztek többféle szempontból különböznek a kérdőívektől. Ezeknek a mérőeszközöknek (1) egyértelműen kiértékelhető megoldásuk van. (2) Főként a kognitív tudásterület, vagyis a tanuló pontosan elhatárolt, és a mérési folyamat elején előre meghatározott ismeret- és képességjellegű tudásának vizsgálatára alkalmasak. (3) A kapott eredmények az egyéni és csoportszintű kiértékelést követően kvantifikálhatók (számszerűsíthetők), pontokban kifejezhetők és standardizálhatók (Mérei, 1989; idézi Réthyné, 2004. 235. o.). A továbbiakban ezeket a jellemzőket tárgyaljuk.

Azzal, hogy a teszteknek egyértelműen kiértékelhető megoldásuk van, sokféle feladat kizárható a teszt fogalma alól. Például az a kérdés, hogy „Mi jut eszedbe a lovagi kultúráról?” nem alkalmazható tesztfeladatként, mert a kérdés pontatlan, nem tisztázott, hogy a tanuló milyen terjedelemben, milyen résztémákról írjon, a válaszok nem hasonlíthatók össze és nem értékelhetők ki egyértelműen. Ez a feladat tanórai fejlesztésben ugyan használható lehet (l. 10. fejezet), mérésben viszont pontosítani kell (l. pl.: http://users.atw.hu/vacsaweb/files/2010_okt_lovag.pdf). A tesztek fogalmát tág értelemben használjuk. A tesztek nemcsak zárt végű (ún. „karikázós”) feladatokból állhatnak, hanem tartalmazhatnak nyílt végű, esszé típusú (ún. „kifejtős”) feladatokat is. Sőt, a tesztek állhatnak szóbeli feladatokból is, feltéve, hogy adatfelvételi és kiértékelési útmutatókkal lehetővé teszik azt, hogy a teljesítmények egyértelműen kiértékelhetők, összehasonlíthatók és számszerűsíthetők legyenek. (Ezzel a problémával a 9.3.3. fejezetben részletesen foglalkozunk.)

A tesztek további jellemzője, hogy pontosan, előre meghatározott mérési cél alapján kell azokat létrehozni. Vagyis a deklarált mérési célnak összhangban kell lennie a feladattal és a kiértékelés módjával. Erről részletesebben a 8.1.4. alfejezetben lesz szó.

A tesztek nem homogén mérőeszközök. Ugyanaz a teszt felhasználási céltól függően lehet jó vagy rossz. Épp ezért nem mindegy, hogy az eredményeket miként számszerűsítjük. Ez alapján két fő mérési célú tesztet tudunk elkülöníteni: a diagnosztikus és a szummatív pontozású teszteket.

Diagnosztikus és szummatív tesztek

A diagnosztikus teszteket a tanítási-tanulási folyamat bármely szakaszában használhatjuk, hogy egy vizsgált tudásterületet lehetőség szerint teljesen lefedjünk a feladatokkal (Vidákovich, 1990, 2001). E tesztek alkalmazásának az a célja, hogy tudáselemenként megállapíthassuk, hogy mit tudnak már a diákok és mit még nem. Ezért feladatonként részletesen pontoznak, és az eredmények részletes elemzését követően tervezik meg a további fejlesztést. Ilyen tesztre látunk példát a 7. fejezet végén. Az első feladatban (a pedagógiai értékelés meghatározásakor) például azért szerepel „A sorrend változhat, de pontozni mindig így kell!” instrukció a javítókulcsban, hogy az eredmények kiértékelésekor pontosan megállapíthassuk, egyéni- és csoportszinten a tanulók a definíció mely elemeit ismerik, melyikeket még nem, hogy ez alapján a tanulási folyamatban a továbblépést megtervezhessük. Formailag ezek a tesztek úgy néznek ki, hogy az itemek (vagyis a teszten belül a legkisebb, önállóan értékelhető egységek) pontértékét (0 vagy 1) a kódkockákban rögzítik, majd ezeket elemzik (l. 8.3.1. fejezet).

A szummatív tesztek (pl. érettségi feladatsorok) készítésekor nem cél a tudásterület teljes lefedése, hanem előre meghatározott módon, a feladatok csak egy kiválasztott (tananyag)részre vagy részekre vonatkoznak. Ezeket a teszteket a tanítási-tanulási folyamat egyes szakaszainak végén alkalmazzák, amelyben a pontozás a feladatok nehézsége alapján történik. Ekkor az elsődleges cél, az elért teszteredmény alapján történő minősítés, így az eredményeket általában nem elemzik item- és feladatszinten, inkább a szubteszt és a teszt szintjén. A szubtesztek a teljesítménytesztekben egy-egy résztémakört lefedő feladatokat jelentenek, és ezek használata képességvizsgáló tesztekben is jellemző (például az idegen nyelvi érettségi írásbeli része 4 szubtesztből áll: olvasott és halott szöveg értése, nyelvhelyesség, íráskészség). A szubteszteknek a tanulói teljesítmények elemzésénél lehet jelentősége, pl. amikor a tanár arra kíváncsi, hogyan teljesítettek a tanulók az adott tananyagrészt lefedő több feladatban, így minősíthető a csoport teljesítménye is. A középszintű érettségin például a tanárok az írásbeli vizsga szubtesztjein elért csoportszintű teljesítményekről szakszerű összegzést szoktak készíteni.

A tesztek mérési céljai

Az eredmények számszerűsítése, a diagnosztikus vagy szummatív pontozású tesztek alkalmazása és készítése alapvetően a mérési céloktól és helyzetektől függ. A mérési célokat a tesztek alkalmazása előtt nagyon fontos tisztázni, mert a feladatsorokat a tanítási-tanulási folyamat elején, közben és a végén egymástól nagyon eltérő mérési helyzetekben alkalmazhatjuk. A mérési célok pontos meghatározása azért is lényeges, mert ezekből következik, hogy a teszt milyen tartalmat fog mérni, milyen módszerekkel fejlesszük és alkalmazzuk, hogyan értékeljük és értelmezzük az eredményeket.