7.1. A pedagógiai értékelés fogalma, szerepe a tanítás-tanulás rendszerében

A pedagógiai értékelés meghatározó szerepet tölt be a tanítás-tanulás rendszerében (l. 1. fejezet). Segítségével megállapíthatjuk, hogy a tanulók tudása mennyiben van összhangban a tervezett célokkal és követelményekkel, a diákok tudása mennyiben mutatja, hogy elértük azokat a tanítási-tanulási folyamat egy adott szakaszában. Az értékelés alapvető célja tehát, hogy szervezett módon pedagógiai információkat gyűjtsük, és azok alapján differenciált visszajelentéseket szervezzünk (Báthory, 2000). A továbbiakban ennek a fogalomértelmezésnek a jellemzőit tárgyaljuk.

A pedagógiai információk egyrészt a tanulók tudásában bekövetkező változásokra, másrészt pedig a tanítási-tanulási folyamat mozzanataira irányulnak. Bloom (1956) követelménytaxonómiája alapján a tanulói tudásról több területen (l. 3. fejezet), a kognitív, az affektív és a pszichomotoros területen gyűjthetünk információkat.

• Kognitív területen alapvetően a tanuló ismeret- és képességjellegű tudását értékelhetjük (pl. a tanuló meg tudja-e határozni egy adott fogalom definícióját, épít-e arra egy feladat megoldásakor).
• Az affektív területre irányuló értékeléskor a tanuló attitűdjeiről, motivációjáról, szokásairól gyűjthetünk információkat (pl. a diák milyen aktivitással végzi a tanórai feladatot, milyen tanulási szokásokkal rendelkezik).
• A pszichomotoros területen végzett értékelés a finom- és nagymozgásokra irányul (pl. a diák mennyire pontosan végzi a gimnasztikagyakorlatokat, hogyan képzi a megfelelő hangokat angol órán).

A tanulói tudásra irányuló értékeléskor nem elegendő a vizsgált terület meghatározása, hanem a tanulási eredmény típusú követelményekből szükséges kiindulni (l. 3. fejezet). A pedagógiai értékeléskor nemcsak az egyén tudásában bekövetkező változásokat érhetjük tetten, hanem egy tanulócsoportot (pl. az osztály hogyan teljesített egy teszten) vagy egy intézményt (pl. az iskola tanulói milyen eredményeket értek el a magyar érettségin) is vizsgálhatunk. A pedagógiai értékelés irányulhat továbbá országos és nemzetközi szintre is. Például az Országos kompetenciamérésen (OKM) és a PISA-vizsgálatokban több tudásterületen (matematika, természettudomány, szövegértés) elemzik a tanulók képességeinek fejlettségét és fejlődését. A pedagógiai értékeléskor nemcsak a tanuló tudásából kiindulva gyűjthetünk pedagógiai információkat, hanem a tanítási-tanulási folyamat alapján is (pl. hogyan oszlik meg a tanár figyelme a tanórán, mennyire következetesen értékeli a tanár a diákjait, megfelelőek-e a tanítási módszerek stb.).

Az információgyűjtésnek sokféle módszere lehet, de értékelésen csak azt értjük, ami szervezett módon történik. Ez azt jelenti, hogy a pedagógiai értékelés céltudatos, tervszerű tevékenység, amely során a következő kérdéseket kell vizsgálnunk és ebben a sorrendben: (1) Miért (milyen célból) akarunk értékelni? (2) Mit akarunk értékelni? (3) Hogyan tudjuk az értékelést elvégezni? Először tehát az értékelés célját kell rögzíteni, majd ehhez illeszkedő módon kell a tartalmakat és követelményeket a célokhoz hozzárendelni, végül a módszereket és eszközöket kell megválasztani. Ebből az is következik, hogy egy adott értékelési módszer megfelelőségét mindig az adott cél és a vizsgált tartalom tükrében tudjuk megállapítani. Például az osztályozással kombinált tanórai felelés minősítő értékelési célból jól alkalmazható, de a diákok szóbeli kifejezőkészségének fejlesztési céljából kevésbé. Ehhez más értékelési módszereket (pl. előre meghatározott és megértett ön- és társértékeléssel kombinált értékelési alkalmakat) szükséges választani.

A pedagógiai értékelést a tanítási-tanulási folyamatban többféle cél érdekében, differenciált módon végezhetjük (Vidákovich, 1990; Báthory, 2000). A folyamat eleji diagnosztikus értékeléskor a különböző tesztekkel végzett helyzetfeltárás elsősorban a tanárnak szól, az eredmények a tanár tervezési munkáját hivatottak segíteni. A formatív értékelés a folyamat közbeni segítést, korrigálást és megerősítést szolgálja, a folyamat végi szummatív értékelés a megfogalmazott célok tükrében végzett minősítést jelenti. A tanítási-tanulási folyamat közben, a formatív értékeléskor gyakran szervez a tanár olyan értékelési alkalmakat, amikor a tanulók értékelhetik saját és társaik teljesítményét. A pedagógiai értékelés differenciált jellege mindezek mellett még arra is vonatkozik, hogy az értékelést az oktatási rendszer különböző szintjein is végezhetjük.

A pedagógiai értékelés további jellemzője, hogy különféle visszajelentéseket szervezhetünk, amelyek egyrészt a tanulói tudásváltozásra irányulnak, másrészt a tanítási-tanulási folyamatra, harmadrészt pedig a célrendszerre (Vidákovich, 1990; Báthory, 2000). Az elért eredmények alapján tehát például azt is megvizsgálhatjuk, hogy a tanulók tudása mennyiben van összhangban a kitűzött célokkal, megállapításaink pedig a célok korrigálásához, módosításához is vezethetnek.