9.2.2. Szöveges értékelés

Az osztályzatokkal kapcsolatos diszfunkciók további formája, amely az életkorral törvényszerűen együtt jár, hogy főként az alsó tagozaton, a tanulók az érdemjegyet a saját személyiségük értékeként fogják fel és nem az adott tantárgy értékleteként. Amikor az osztályozásnak személyiségformáló hatása van, jóval túlmutat az eredeti funkcióján. Ennek a diszfunkciónak a megelőzése érdekében alkalmazzák a szöveges értékelést. Ezt az értékletet fejlesztő vagy minősítő céllal is lehet alkalmazni.

A szöveges fejlesztő értékelés egy tanulási folyamat közben a konkrét teljesítményre és nem a tanuló személyiségére vonatkozik. Tartalmában komplex, három fő elemet tartalmaz: először a pozitívumokat, ezt követően a hiányosságokat és a problémákat, végül a továbblépésre vonatkozó, konkrét javaslatokat. Nyelvi megformáltságában differenciált, személyre szabott (Hunyadyné és M. Nádasy, 2004, 43. o.).

A szakasz végén megfogalmazott szöveges minősítő értékelésnek háromféle formája lehet (Csonkáné, 2004, 23–26. o.): (1) a kötetlen formájú, előre meghatározott szempontok nélküli értékelés a szöveges fejlesztő értékelés alapelveinek megfelelően, a tanuló teljesítményét összegzi; ilyet alkalmaznak a Waldorf iskolákban. (2) A kötetlen formájú, előre meghatározott szempontok alapján írt szöveges minősítő értékelés részben összefüggő szöveget jelent. (3) A kötött formájú, előre meghatározott szempontok alapján készített minősítő értékelés már közelebb van az osztályzatokhoz, hiszen ezt vagy szempontsor alapján töltik ki a tanárok, vagy különböző minőségi kategóriákat jelölő izolált mondatokat választanak ki egy előre elkészített mondatbankból. Ezekre példákat a 7.3. fejezetben lévő 7.9. feladatban találhatunk.