1.3. A szenzoros integrációs terápia
A holisztikus szemléletű szenzoros integrációs terápiás eljárás elmélete az erőteljes multiszenzoros ingerforrást biztosító kutyával asszisztált terápia és lovasterápia elméleti megközelítéséhez is alapul szolgál. Anne Jean Ayres nevéhez fűződő szenzoros integrációs terápiás eljárás a szenzoros integráció hipotetikus fogalmára épül: arra a folyamatra, amelynek során az érzékleti ingerek felhasználási céljuknak megfelelően értelmes jelentéssé szerveződnek. A vesztibuláris ingerlés, melynek terápiás célú felhasználási lehetősége Schilder és Angyal felismerései nyomán már a harmincas évektől rendelkezésre állt, a teória központi momentumává lett. A szenzoros integrációs terápiák során neurofiziológiai szemszögből nézve olyan helyzetet teremtenek, amely az agyműködés környezeti ingereket szervező képessége számára kedvező, és nagyobb valószínűséggel születnek adaptív mozgásválaszok. Ezek jól szervezett, az addigiakhoz képest komplexebb mintázatokat jelentő mozgásterveken alapulnak. Az egyén tudatában mindez a magabiztosság, a környezet kompetens kezelésének élményében reprezentálódik. (Ayres, 1999d; Szvatkó, 2012) A dinamikus szenzoros integrációs terápiáról bővebben: http://www.dszit.hu/index.php
A szenzoros integrációs terápiában meghatározó szerepe van a vesztibuláris ingerlésnek. A vesztibuláris rendszer feladatai: jelzi a mozgást, a látómezőben történő mozgást; jelzi és reagál a Föld gravitációs vonzására, befolyásolja az izomtónust, a testhelyzetet, a motoros koordinációt, kialakítja és fenntartja a testsémát. (Jászberényi, 2007) A vesztibuláris rendszer különösen a mozgás sebességének, irányának, és a kapcsolódó fejhelyzetnek változásaira fogékony, olyan érzeteket kelt, amelyek által a környezet és a mozgásban lévő test „térképe” pontosan és megbízhatóan rendelkezésre áll. A vesztibuláris ingerlés előnyben részesítésének kiemelt időszaka az élet első 8-10 éve. Azok a játékok, amelyeket régtől fogva a világ minden részén lényegileg hasonló módon játszanak a gyermekek, sok egyensúlyszervre ható elemet tartalmaznak (pl.: ősi rigmusokra, népi gyermekdalokra altatják, nyugtatják, vidítják a gyermekeket, miközben jobbra-balra döntögetik, lábukat lógázzák, összekulcsolt karjaikon hintáztatják őket). Természetesen ez a bizalom próbája is: könyörtelen, válogatás nélkül ható gravitáció ellenében bízni a szó szoros értelmében megtartó emberi kapcsolatokban. (Ayres, 1999a, 1999b; Szvatkó, 2012; Kiesling, 2014; 1.6. ábra)
1.6. ábra: Ringatás plédben [Forrás: saját gyűjtemény]
A vesztibuláris rendszer fejlődése a személyiség egészének alakulása szempontjából is kiemelt fontosságú. Ebből az összefüggésből kiragadva kiemeljük azt, hogy a vesztibuláris rendszer a posztúrára, így az izomtónusra is gyakorolt hatásán keresztül minden észlelésben szerepet játszik. Háttérélmény jellegéről ezt írja Schilder: „Testünk tartásával és mozgásával kapcsolatos benyomásaink képezik tapasztalataink folyamatos hátterét… Valószínű, hogy egy ilyen szenzoros szerv, amelynek érzékletei csupán félig tudatosak, és amely ösztönös és primitív típusú mozgást vált ki, rendkívül érzékeny emocionális hatásokra.” (Szvatkó, 2012. 485. o.)
A szenzoros integrációs terápiák a gyógypedagógiai fejlesztésben nem elszigetelt tüneteket kívánnak gyógyítólag célba venni, hanem egy holisztikus szemlélet alapján az egész személyiséget támogatják, hogy az képessé váljon saját harmóniáját kialakítani önmagán belül és az őt körülvevő világgal szemben egyaránt. A szenzoros integrációs terápiák célja a gyermek kreatív erőinek felélesztése, hogy aktív, örömteli interakciók sorozatán keresztül érlelhesse azokat a neurofizikai, pszichoszociális háttérfunkciókat, amelyek az őt ért pszichés és/vagy organikus behatások eredményeképpen nem működnek megfelelően. (Szvatkó, 1999a, 2009, 2012) Kisgyermekkorban a kognitív képességek fejlesztése a játékba, a gyermekek által kedvelt tevékenységekbe integrálva valósítható meg a legeredményesebben. A spontán játék során szerzett élmények, tapasztalatok pozitívan hatnak az értelmi és a szociális képességek fejlődésére, és jótékony hatásúak az egészségi állapotra és a fizikai aktivitásra. (Zentai és Józsa, 2014) A kutyával asszisztált terápia és a lovasterápia olyan erőteljes multiszenzoros ingerben gazdag élményt adó játék, mely révén az idegrendszer működésének a fokozása lehetséges a taktilis, vesztibuláris, proprioceptív, vizuális és akusztikus szenzoros ingerek feldolgozása által.