2.1. A lovasterápia értékformáló és értékközvetítő szerepe
A gyógypedagógiai nevelést igénylő ember is önszabályozó rendszer, mely homeosztázisa optimalizálására, szükségletei kielégítésére, és egyéniségének kibontakoztatására törekszik. A rendszerszemléletű gyógypedagógia fontos törekvése azoknak az életfeltételeknek a kialakítása, melyek között a bazális és vitális alapszükségletek kielégítését jelentő élet-minőség eleve meghatározza a sajátos nevelési igényű személyek viszonyát a világhoz. Az ilyen módon szerzett tapasztalatok minden valószínűség szerint azt eredményezik a speciális nevelési szükségletű embereknél is, hogy a bizalom és valahová tartozás érzéséből a világ felé fordulás bontakozik ki. (Dill, 1996; Mesterházi, 2006) A természetben zajló, illetve a természet közeli terápiák számos lehetőséget adnak a szenzoros ingerek megtapasztalására (2.1. ábra) s ezáltal az élet bonyolult valóságának a megismerésére.
2.1. ábra: A világ megismerése tapintással [Forrás: saját gyűjtemény]
A világ megismerése, megtapasztalása a ló és a lovardai környezet segítségével amellett, hogy illeszkedik társadalmunk hagyományaiba, kultúrájába lehetőséget teremt az értékteremtésre az értékek közvetítése és az értékek formálása által.
Mihelyt a gyermek, fiatal lóra ül, azonnal megindulnak a világ megismeréséhez szükséges érzékelési, észlelési folyamatok. Már a ló mozgása által közvetített három dimenziós mozgás impulzusok is olyan szenzoros ingereket közvetítenek, melyekhez hasonló komplex hatást kevés más eszközzel lehet csak elérni. Az ingerek leginkább az egyensúlyi rendszert stimulálják, mivel a vesztibuláris stimulusok hatására az agy folyamatosan utasításokat küld az izmoknak, ízületeknek az egyensúlyi helyzet fenntartása érdekében. A gyerekek sokszor fokozott igényt mutatnak a vesztibuláris stimuláció iránt, melyet a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna számukra biztosítani tud. A lovon végezhető különböző gyakorlatok, játékok, az eltérő testhelyzetek (például lovastorna feladatok által) segíthetik a lovasokat abban, hogy saját igényeiknek megfelelően, maguk számára igényelt tempóban és mértékben adagolják maguknak a vesztibuláris és taktilis ingereket. A fokozott vesztibuláris ingerkereső gyermekek kimondottan kedvelik azokat a testhelyzeteket, amikor a fejük eltér a függőleges pozíciótól (pl.: fejjel lefele lógás, fekvő helyzetek). (Bozori, 2011) A lovasterápia egy olyan terápiás eljárás, melyben a személyiség kibontakozásához szükséges ingerek által a lovasok olyan értékeket tapasztalnak meg, melyek segítik őket abban, hogy megtalálják a helyüket a világban. A terápiás foglalkozások kapcsán az értékek megőrzése, kialakulásának elősegítése, illetve a már kialakult értékek megszilárdítása, továbbgondolása is megjelenik. Az értékteremtés által a lovasterápia hatékony lehetőségeket teremt a különböző fogyatékosságokkal rendelkező emberek életminőségének javítására, a közösség megtapasztalására, egész-ségének megőrzésére, művelődésre és a transzcendentalitás megélésére.