3.3.3. A kutya és ember kapcsolatában megnyilvánuló fejlesztő, terápiás hatás

A kutya társállatként való tartásában rejlő általános „egészségmegőrző” hatás mellett legalább olyan fontos annak felderítése, hogy mi módon, és milyen hatásmechanizmus révén működik az ember-kutya kapcsolatban terápiás, fejlesztő hatás.

Megfigyelések szerint a kutya/gazda kapcsolat nagyon hasonló a szülő/gyerek viszonyhoz; ugyanolyan aszimmetrikus és függőségen alapuló viszony, s az emberek hajlamosak úgy tekinteni a kutyájukat, mint aki a családban a gyerek szerepét tölti be (Collis, 1998; http://psycnet.apa.org/psycinfo/1997-36468-006). Ahogyan azt a korábbi fejezetben is kifejtettük, a kutya-ember kötődés pszichológiai jellemvonásai nagyon hasonlóak a szülő-gyerek kötődési kapcsolathoz (Topál és Gácsi, 2012,

https://books.google.hu/books?hl=hu&lr=&id=YREzAQAAQBAJ&oi=fnd&pg=PA163&dq=Lessons+we+should+learn+from+our+unique+relationship+with+dogs:+an+ethological+approach.&ots=JyJuniv7vx&sig=W1PQq9NiAQ_bvSi_NuOhVnFBnA#v=onepage&q=Lessons%20we%20should%20learn%20from%20our%20unique%20relationship%20with%20dogs%3A%20an%20ethological%20approach.&f=false).

Jól ismert, hogy az emberi kapcsolatok prototípusa a gyerek-szülő kötődési viszony, minden egyéb társas viszonyunk ebből eredeztethető, és az emberi kapcsolatok terápiás hatásának is előfeltétele, kulcsmomentuma a kötődés.