2.1.1.9. Interperszonális kapcsolat-tanulás

Azoknál a gyermekeknél, ahol a szenzoros integráció zavara megfigyelhető, gyakori a taktilis rendszer diszfunkcionális működése (pl.: nem szeretnek mezítláb sétálni a fűben, kerülik a simogatást stb.). Különösen hangsúlyos lehet ez a figyelmi rendellenességeket is mutató gyermekek körében. A valóság érzékelésének a megbízhatóságát a tapintás adja. Nem lehet véletlen, hogy a kisgyermekkor játékaiban, amelyeket a felnőttek mintegy rejtett neuropszichológiai tréningként a gyermekkel játszanak, nagy hangsúlyt kapnak a tapintási ingerlések (pl.: az ujjkiszámolós, arcsimogató játékok). Újabb adalék ez ahhoz, hogy megérthessük az emberiség ősrégi tapasztalatainak átadásában a kultúra, s annak részeként a játék szerepét, értékét. (Bárdos, 1999; Szvatkó, 2012) Az érintés, mint a legősibb érzékelési mód, a korai tanulás alapja. Mint bőrérzéklet, részt vesz a külső és belső közötti határképzés kialakításában. A testi kontaktusok általa valósulnak meg, az egész élet során az érintés az intimitás letéteményese. A fejlődéslélektan is kiemeli a kognitív és a motoros fejlődésben betöltött alapvető szerepét. A taktilitás már a méhen belüli életben működőképes rendszerré alakul, s ezen ingerlés mindvégig hozzájárul a szervezet teljes neurális integrációjához. A taktilis élmények különösen szubjektív színezetűek, ilyen irányú tapasztalatainknak nem vagyunk mindig teljesen a tudatában. (Ayres, 1999a; Szvatkó, 1999, 2012; Kiesling, 2014) A lóápolás során a gyermek kontaktusba kerül a lóval, s a lóra, mint partnerre tekint (2.12. ábra). Ezáltal kiépül a bizalom, mely csökkenti a gyermek félelmét. Ennél a feladatnál a gyerekek taktilis érzékelését stimuláljuk. (Terhorst, 2001)

2.12. ábra: A másikról való gondoskodás tanulása (autizmussal élő fiatalnál) [Forrás: saját gyűjtemény]

A hasonfekvés, mint lovastorna feladat a taktilis érzékelés, az egyensúlyérzék és a saját test érzékelésének integrációját követeli meg. A gyerek ebben a testhelyzetben biztonságban érzi magát, hasonlóan ahhoz, mint amikor az édesanya karjában tartja csecsemőjét. Hasonfekvésben olyan érzékelési területeket és mozgásreakciókat célzunk meg, melyeket ülésben vagy állásban kevésbé tudunk megtapasztalni. (Terhorst, 2001) A ló melege is segíti az ellazulást és a megnyugvást. A ló ringató mozgása a lovasokban gyakran a biztonságos „magzati létet”, az anyai ringatást, az „ősi bizalmat” idézi fel. (Bozori, 2011)

A lovaglással kapcsolatban tapasztalható szociális készségek, képességek észrevétele, véleményezése által beszélgetés történhet meg közvetlen tapasztalatok és más élményforrások (mesék, filmek, irodalmi alkotások) alapján. A feltételeket meg kell teremteni annak érdekében, hogy a lovasok a kapcsolatoknak újabb formáit is kipróbálhassák, hatásaikat megfigyelhessék (pl.: pataápolás, párosan végzendő lovastorna feladatok, önállóan dolgozni a lóval, 2.13. ábra).

2.13. ábra: Figyelni a másikra [Forrás: saját gyűjtemény]

Jó visszajelzés a lovasoknak a lovardai környezet (társak, szülők, terapeuta) véleményének meghallgatása a lovaglás alatti viselkedésükről. Szerepek gyakorlása is lehetséges, szerepcsere különböző személyekkel, a másik szerepének megismerése, a tapasztalatok összegzése. A kooperatív tanulásban nagyon sok lehetőség rejlik. Ezt erősíti a segítségnyújtás, véleménykimondás szokásainak kialakítása, a konfliktusok nyílt feldolgozása, az érzelmek sokszínűségének a megtapasztalása és megélése. (Mesterházi, 1998; Hameury, Delavous, Teste, Leroy, Gaboriau és Berthier, 2010) Amikor több gyermek tevékenykedik egyszerre a ló körül, a kooperatív magatartást fejlesztjük, mert egymás között ki kell osztani a szerepeket: ki fésüli a ló sörényét, ki keféli a hátát stb. (Terhorst, 2001) A lovasterápiás foglalkozások alkalmával a fiatalok a lovas szerszámok használata során figyelnek egymásra, kerülik a balesetveszélyes helyzeteket. A felmerülő problémák megoldása érdekében képesek együttműködni. (Kalina és Rétháti, 2012)