6.5. Motiváció
A személyiség alapvető komponensrendszere a képességrendszer mellett a motívumrendszer. Fejlődésük összekapcsolódik, így fejlesztésük sem válhat el egymástól (Nagy, 2008). Alapvető pedagógia feladat a kellő motivációs szint megteremtése a hatékony munkavégzés érdekében. Különösen fontos ez azon célcsoportok esetén, ahol a hátrányok leküzdése a feladat.
A környezeti feltételekhez, a tanulási környezethez való adaptív alkalmazkodásra a tanulási motiváció teszi képessé az egyént, aki elsősorban arra motivált, hogy a környezete elfogadja (Józsa-Fazekasné, 2008), vagyis ez a „túlélés” záloga. (Köböl és Topál, 2012). A tanulási motiváció komponensei közül az elsajátítási motívum, az elsajátítási öröm, az iskolai tanulás iránti érdeklődés, a szociális környezet hatásán belül a szociális függőség, pedagógushoz való érzelmi kötődés, és a tárgyi környezet szerepét emelhetjük ki a kutatások nyomán. Fontos tudnunk, hogy a tanulási motiváció változtatható, a sikeresség erősíti azt. A társas interakcióknak és a környezetnek kiemelt szerepe van a (tanulási) motívumok fejlődésében. Ezeket pedig a pedagógus nagymértékben befolyásolhatja vagy éppen maga alakíthatja ki. Szomorú tény, hogy az iskolai oktatás során az évek múlásával csökken a tanulók motivációja (Józsa és Fazekasné, 2008), vagyis különösen fontos lenne a motiváló tanulási-tanítási környezet megteremtése.
A tanulási motiváció fent említett komponensei az állatasszisztált foglalkozások során is megjelennek. Az iskolai, tanulási helyzetben többször tapasztalunk szorongást. Ezzel szemben a gyermekek természetes élethelyzete, napi tevékenysége a játék.
Az iskolai tanulás iránti érdeklődést növelheti a kutyával való közös játék, illetve az abba ágyazott tanulás. Ezt támasztják alá az órán szívesen, örömmel végzett feladatok, a foglalkozások után beszélgetésben, rajzban (6.5.1. ábra), stb. megjelenő élmények és a következő alkalomra való várakozás.
6.5.1. ábra. Csapatzászlóra rajzolt terápiás kutya (Forrás: saját gyűjtemény)
A biztonság iránti igényt kielégíti a foglalkozások és a feladatok kötött szabályrendszere, ismétlődése, az optimális terhelés érdekében egy alapfeladat több változatának alkalmazása, mely egyben a biztonságot és a változatosságot is jelenti, illetve a megszokott helyszín.