3.3.4. A terápiás kutya szerepe az autizmussal élők fejlesztésében

Az elmúlt húsz évben egyre szaporodnak azok a megfigyelések, melyek szerint a kutyákat az autizmussal élők társas készségeinek fejlesztését célzó foglalkozásokba is érdemes bevonni. (http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/egeszseg/16393/a_kutyak_az_autistak_segitotarsai#)

Az elképzelés alapját az adta, hogy az autizmussal, ezzel a sajátos társas-kommunikatív deficittel élők esetében különös hatékonysággal ki lehet használni az ember-kutya kapcsolatban rejlő emocionális potenciált (motiváló, energizáló, figyelem élénkítő hatás) valamint kommunikatív-interaktív potenciált (interakciós rutinok gyakorlása).  A kutya ugyanis erőteljes multiszenzoros ingerforrás (élénk mozgás, erős hangok, szokatlan tapintási ingerek) és ez az autista gyerek egyébként eléggé alacsony szintű szenzoros és affektív készségeit stimulálja.  A foglalkozás tehát tulajdonképpen olyan társas-szenzoros rutinok gyakorlására ad lehetőséget, amelyek a gyerek számára élvezetes tevékenységek keretében valósulnak meg és ily módonbiztosítják a szükséges motivációs hátteret (RedeferésGoodman1989,http://link.springer.com/article/10.1007%2FBF02212943?LI=true).

Ez különösen azért jelentkezik hatékony fejlesztő hatásként az autistákkal való foglalkozás során, mert a terápiás kutya egyszerűbb, könnyebben interpretálható viselkedéseket mutat, mint egy ember, s ez serkentheti agyerek bevonódását a strukturálisan egyszerű(bb) társas interakciókba, amelyek nem kívánják meg  a bonyolult nyelvi kommunikációt, ismételhetőek és bejósolhatóak a gyerek számára (ld. pl. egy labda apportírozása során megvalósuló egyszerű akció-mintázatok). Márpedig ha a gyerek egyszer már gyakorlatot szerez a terápiás állat társas viselkedési kulcsainak interpretálásban és arra való válaszolásban, ez megnyitja számára az utat a bonyolultabb interakciókban való jártasság szerzése felé (Samsés mtsai. 2006; http://ajot.aota.org/Article.aspx?articleid=1870055).