Skip navigation

2.1.1.7. Értékátadás, identitás-tanulás

A szenzoros integrációs terápia egyben dialógus is, melyben egy fejlődési zavarban szenvedő gyermeknek esélye van arra, hogy kapcsolatban lépjen önmagával. A szenzoros integrációs terápia alkalmával a gyermek kapcsolatba kerül az ősi érzékeivel (vesztibuláris, proprioceptív, taktilis). Amikor a gyermek egyensúlyban van önmagával, akkor kialakul az önbizalma. Az önbizalom kialakulása az alapja annak, hogy azután megbízzon másokban is. (Kiesling, 2014; 2.10. ábra)

2.10. ábra: A másik felé a bizalom kialakulása (autizmussal élő gyermeknél)[Forrás: saját gyűjtemény]

A ló földön való vezetésével például ugyancsak a félelmet csökkentjük és a bizalmat erősítjük. A gyermekek önértékelése javul azon sikerélmény által, hogy ezt a nagy és erős lovat vezetni tudja. (Terhorst, 2001) A lovaglás témájával kapcsolatos szociális, esztétikai stb. értékek felidézése is megtörténhet. Megbeszélhetik a megtapasztalt új értékek (például bizalom) bevonását a létező értékhierarchiába. Az új érték elfogadásával kapcsolatos viselkedési szokások kialakítása megbeszélhető (az új szokások, szabályok alkalmazása egyéni, illetve csoportos helyzetekben). Fontos, hogy a gyerekek, fiatalok maguk jöjjenek rá arra, hogy miért is fontosak az értékek. Megvitathatják, hogy egy lovas-foglalkozás alatt miért kell csendben maradni, figyelni, és szükség esetén segíteni. Beszélhetnek a társaikkal vagy a terapeutával érzéseikről, gondolataikról akkor, amikor a lovon ülnek, a lóval foglalkoznak, vagy várakoznak. A társak így felismerhetik a másikban is sajátnak hitt félelmeiket, örömeiket. A közös félelmek, örömök, tapasztalatok közösséggé formálják a fiatalokat, mely által az egyik legfontosabb értéket tapasztalják meg. Lényeges ebben a tanulási alapmodellben, hogy nem az értékek "elrendeléséről" van szó, hanem új értékek megtalálásáról, közös elfogadásáról, és ennek hatásaként a viselkedés természetes átalakulásáról. (Mesterházi, 1998)