8.2.1. Keret

A foglalkozások minden esetben köszönéssel indulnak, illetve elköszönéssel zárulnak. Keretet ad a foglalkozásnak, időben is jelzi a korlátokat, a foglalkozás kezdetét és végét.

Ez alapvetően összhangban van a csoportvezető foglalkozástervezésnek módjával, hisz a kutya nélküli foglalkozásoknak is van bevezető és lezáró része, illetve ez a keret összehangolható az adott foglalkozás didaktikai feladataitól, a foglalkozás típusától függő logikai egységeivel a kutyával asszisztált foglalkozás esetén is.

A foglalkozás elején – amennyiben a csoportlétszám lehetővé teszi – javasoljuk az egyéni kapcsolatfelvételt (8.2.1.1. videó) a kutyával, melynek koreográfiája egyéni lehet.

 

8.2.1.1. videó. Köszönés a foglalkozás elején. Csoportvezető: Mikó Ágnes, felvezető: Nagy Lajos, terápiás kutya: Péntek, Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet, Debrecen

A köszönés gyakran alkalmazott alapváltozatai:

- A kliensek egyenként magukhoz hívják a kutyát.

- A kutya a terem valamely részén ül, a kliensek egyenként jönnek és köszönnek a kutyának.

Mindkét változat folytatásaként a kliensek leültetik a kutyát, majd pacsit kérnek tőle. Ezután jutalomfalatot adnak neki, és megsimogatják.

- Szituációs játék keretében is megvalósítható a köszönés és a személyes kapcsolatfelvétel.

A játék egy lehetséges koreográfiája: A kliens pórázon vezeti a kutyát, sétálnak. Összetalálkozik az egyik barátjával. Köszönnek egymásnak, majd a kutya nélküli kliens megkérdezi, hogy megsimogathatja-e a kutyát. Az igen válasz után megsimogatja a terápiás kutyát, pacsit kér tőle és jutalomfalatot ad neki. Végül megkérdezi, hogy elviheti-e sétálni a kutyát. A „gazda” ekkor átadja a pórázt, ezzel a „gazda” szerepét is, az új „gazda” pedig sétára indul. A játék addig folytatódik, amíg nem kerül minden kliens „gazda” szerepbe. A játék során a foglalkozás szokásos köszönése mellett a kliensek gyakorolhatják egy kutya-gazda párossal való találkozáskor a helyes viselkedést.

- Nagyobb csoportlétszám esetén a fenti köszönési módok indokolatlanul sok időt vennének el a feladatoktól, ezért ilyen esetben alkalmazható köszönési forma az, hogy a felvezető lassan végig vezeti a kliensek előtt a kutyát, akik így személyesen köszönthetik, megsimogathatják négylábú társukat.

A fentieken kívül a köszönés bármilyen más, egyéni koreográfiával is történhet.

A keret, a köszönések indokoltságát a következőkben látjuk.

A kliens oldaláról nézve:

- Kielégíti a kliensek kötődés iránti vágyát, azt az igényt, hogy a kutya a foglalkozás során egy-egy rövid időre csak az ő partnere legyen.

- A keret megszokott rend szerinti ismétlődése a korábban említett biztonság iránti igényt elégíti ki.

- Lehetőséget nyújt a kliensnek a nyugodt, számára megfelelő tempójú és intenzitású kapcsolatfelvételre. A kliens számára a csoportvezető, a felvezető vagy egy közvetlen segítő differenciáltan tud segíteni, például a jutalomfalat átadásában.

- A személyes köszönés során megtaníthatjuk a kliensnek a kutyákkal történő kapcsolatfelvétel megfelelő módját. A kutya csoportos, szervezett keretek nélküli köszöntése, „lerohanása” nem a megfelelő magatartásra neveli a klienseket, hiszen otthon a saját vagy az utcán egy ismeretlen kutya hasonló üdvözlése semmiképpen sem a kívánatos viselkedési forma. Fontos tudatosítani magunkban is, hogy a terápiás kutyák viselkedése, tűrőképessége olykor akár félrevezető is lehet. Mindenképpen szükséges a kutyával kapcsolatos megfelelő viselkedést – és általában az állatok jogait - tanítani a csoport tagjainak még akkor is, ha a terápiás kutyák. az őket ért kellemetlen ingerek esetén (például durva érintés, stb.) sem jelentenek veszélyt. Fontos tudatosítani a kliensekben is, hogy hasonló viselkedése más kutyákkal akár veszélyes is lehet.

A csoportvezető és a felvezető oldaláról nézve:

- Új csoport vagy új kliens esetén diagnosztikus szerepe is van a köszönésnek, felmérhető vele a kliens és a kutya közti kapcsolat. Ez fontos lehet a már rendszeresen járó csoport esetén is egy-egy foglalkozás kezdetén. Esetükben a kliensek pillanatnyi hangulati állapota, feladathoz való viszonyulása, együttműködési készsége mérhető fel.

Javasolt megfigyelési szempontok:

a) a kliens közel engedi-e magához a kutyát,

b) zavarja-e a kutya intenzívebb mozgása (behívás közben a felé közeledő kutya)

c) hajlandó-e megérinteni,

d) érintése mennyire biztos vagy bizonytalan,

e) érintése mennyire finom vagy durva,

f) mer-e jutalomfalatot adni a kutyának, ebben igényel-e segítséget.

Ezen megfigyelések fontos információkat nyújtanak a foglalkozások további – rövid és hosszú távú – tervezéséhez.

 

A terápiás kutya oldaláról nézve:

- Tapasztalataink szerint a kutya számára is fontos, hogy a foglalkozás kezdetén felmérhesse az aktuális csoportot, a jelenlévő klienseket. A kutyát a csoport tagjai rengeteg ingerrel árasztják el egy-egy foglalkozás során. Ehhez – a kutya megfelelő terhelése érdekében – érdemes szervezett keretet biztosítani. Ez a másik indokunk, ami miatt nem javasoljuk a foglalkozás kezdetén a kutya kontroll nélküli „lerohanását”.

A terápiás kutyától való elköszönés a foglalkozás lezárása (8.2.1.2. videó) szintén fontos eleme az órának. Alkalmat ad a csoportvezetőnek a foglalkozás értékelésére, lezárására, illetve a klienseknek az elbúcsúzásra. Ez történhet egy arra alkalmas feladatba ágyazva vagy szabadabb keretek között simogatással, jutalmazással. Ebben az esetben viszont – tekintve, hogy a munka véget ér – gyakran alkalmazzuk a csoportos elköszönést, mely során a kliensek egyszerre simogatják meg, illetve ebben a helyzetben jutalomfalattal jutalmazzák az eddigi munkáját. A teljesen szervezetlen „lerohanást” azonban itt sem javasoljuk, annak alapvetően helytelen viselkedésmintája és a kutya biztonsága miatt.

 

8.2.1.2. videó. Relaxáció a foglalkozás végén. Csoportvezető: Mikó Ágnes, felvezető: Nagy Lajos, terápiás kutya: Péntek, Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet, Debrecen