3.3 A kutya mint az állatasszisztált terápia ideális szereplője

Az ember és társállat közötti társas kapcsolat gyakori jellemzője a különböző fajhoz tartozó felek társas viselkedési- és/vagy emocionális igényeinek kölcsönös kielégítése. Nyilvánvaló, hogy az efféle funkció betöltésére elsősorban azok a fajok alkalmasak, melyek szociális készségeikben és kommunikációs rendszerükben inkább hasonlítanak az emberhez, hiszen a tartós kapcsolathoz mindenképpen szükséges az igények és képességek egyfajta „interspecifikus illeszkedése”.Ahogy azt a korábbi fejezetekben láttuk, a kutya, a maga egyedülálló evolúciós előtörténetével természeténél fogva alkalmas résztvevője az efféle kapcsolatoknak, hiszen az emberrel való interakcióban megnyilvánuló szociális kompetenciájuk, társas- és kommunikációs képességeik egyedülállóak az állatvilágban. Összességében úgy tűnik, hogy a kutya nem egyszerűen egy a potenciális társállat-fajok közül, hanem ő maga a társállat prototípusa.

A fejezet célja, hogy röviden áttekintsük a kutya és ember kapcsolatában megnyilvánuló egészségmegőrző, terápiás, fejlesztő hatások lehetséges formáit és a terápiás kutyák gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit. Először bemutatjuk az állat-asszisztált terápia kialakulását és elterjedésének történetét (1.3.1), majd elemezzük a társállat-tartás és a testi-lelki egészség között feltételezett kapcsolatokat (1.3.2), a lehetséges hatásmechanizmusokat is részletezve (1.3.2.1).Bemutatjuk a kutya és ember kapcsolatában megnyilvánuló fejlesztő, terápiás hatás különböző alkalmazási lehetőségeit (1.3.3), megemlítve azokat az eredményeket, melyeket a gyerekek személyiségfejlődése (1.3.3.1), a pszichés állapot karbantartása (1.3.3.2) és általában aképesség- és készségfejlesztésterületén(1.3.3.4) sikerült elérni.Végül mind az elméleti háttér (1.3.4), mind pedig a kísérletes vizsgálatok bemutatásával (1.4.3.1)külön is szó esik arról, hogy a terápiáskutyák alkalmazása azautizmussal élők fejlesztésében milyen lehetőségeket hordoz.